Lackfi János volt a kispesti Szabó Ervin könyvtár vendége egy szombat délelőtt. Szerencsére kaptunk egy fülest (ez kétértelmű...?), másszóval fű alatt hírt kaptunk róla. Amúgy eléggé el volt hallgatva, nem túl felhasználóbarát a könyvtárhálózat honlapja, szerintem.
Hatalmas élmény volt mindenkinek, aki odatalált. Még egy harmadikos osztályt is kivezényeltek, szerintem a biztonság kedvéért, de családok is megjelentek szép számmal. Az osztály is le lett nyűgözve.
Lackfi briliáns volt. Szórakoztató, könnyed, vicces, harsány, elbűvölő, szerény(telen), őszinte, sodró, nyers, lírai, kitárulkozó... és a fiamat is teljesen elvarázsolta. Mindkét gyerkőc végig figyelt, kacagott, csodálkozott... pl. hogy a kakadura lehet azt mondani, hogy pisidu? Szabad? Mondhat ilyet egy költő, egy felnőtt? Lackfi János, a buta felnőtt. Ilyet is lehet mondani, bizony.
Amint hazaértünk, (de már útközben is a hallott verseket próbálták rekonstruálni...) előkerültek a könyvespolcról a Lackfi kötetek. Igen, van pár, bevallom. Meg is mutatom mindjárt.
A fiam, már olvas, nekiállt lapozgatni, néha kért, hogy keressem meg ezt vagy azt verset, amit együtt hallottunk a könyvtárban, de aztán belefeledkezett a versörömbe. Rájött, az élmény hatására, hogy a vers mennyivel több, mint az a pár szó, ami egymás mellé van rakva.
Bejelölgetett verseket, gyakorlota, de aztán végül nem merte elvinni az iskolába... Másnap egy kicsi segítséget kértem a tanítótól (áldassék a neve!) és másnap már hajlandó volt mesélni az élményről. -Doma, milyen verseket olvasott fel a költő? -Én arra nem emlékeszem, hogy milyen verseket olvasott, csak azt tudom, hogy azóta csak Lackfi verseket olvasok otthon.
Aztán fel is olvasott négy verset a társainak.
Ezeket a könyveket vettük le itthon a polcról:
Hát így. Ballada a költészet hatalmáról.
A Bögre család 1., 2. a fa alá érkezik. Ez már biztos. Azokban van két nagy kedvenc, amit nem találtunk meg itthon.
Irigylésre méltó történet! Én magam (ezúttal a felnőtt énem;)) is Lackfi "szerelemben" úszom, jobban mondva a Lackfi-Lovasi kettős vont a bűvkörébe. Nagyon szeretem a közös lemezüket ugyanis.
VálaszTörlésNálunk épp a második Bögre kötet van kikölcsönözve, s engem nem nagyon győzött meg. Azt hiszem, elkönyvelhetem lassan magam vaskalapos konzervatívnak, mert az eddigi próbálkozásaink a modern gyerekversekkel eléggé kudarcosak voltak. :P
VálaszTörlésAmit olvastam Lackfiról és Lackfitól, az meggyőzött arról, hogy hihetetlen jófej apuka lehet; jól érti és érzi a gyereklelket és -jellemeket, de az első gondolatom a verseit olvasva az volt: "Ragad a gyerekemre elég hülyeség az oviban, nem kell szégyenkeznie újak kitalálásában sem, nem hinném, hogy nekem is elő kellene ezt segítenem." :)
Ha úgy olvasom a verseit, hogy egy felnőtt gyerekábrázolása, akkor briliáns, de valahogy más elképzelésem van arról, mi szóljon a gyerekekhez (óvodás korban). Ugyanakkor azt nagyon is el tudom képzelni, hogy pl. a Gabi által is említett, harmadikas (9-12 év körüli?) gyerekek, akik már átélték, (vagy ismerik amúgy is) ezeket a jelenségeket (internetes vakismerkedés, agyament szóviccek, útszélen lerobbant tragacs Skoda (- Mi az, hogy Skoda? - kérdezte a lányom), veszekedés azon, ki nem húzta le a WC-t stb..), élvezettel olvassák maguk is a hasonló kis sztorikat.
Lehet az is, hogy mivel én nem túl nagy meggyőződéssel adom elő pl. a fent említett kaki-pisi szójátékokat, ezért "nem jön át" (hehe) a gyerekeimnek sem. Számos klasszikust is tudnék idézni, ami felolvasott formában egyáltalán nem érintett meg, másodszorra már simán át is ugrottam, de egy énekes feldolgozásban mégis meg tudtam szeretni (pl. Nemes Nagy Cipity Lőrincét Szalóki Ági szerettette meg mindannyiunkkal.)
Furcsa mód, nem a versein keresztül találkoztam először Vele. Az Osiris Klasszikusok sorozatban megjelent két kötetes Moliere drámák szerkesztőjeként (2002). Aztán persze jött a kérdés: ki ez a Lackfi János? Lackfi honlap, versek, egyebek... Majd jött a személyes találkozás, mert persze elhívtuk a gyerekkönyvtárba. A gyerekek teljesen elvarázsolódtak Tőle. Utána hónapokig nem volt Lackfi kötet a polcokon. Mostanában ez a verse melegít, a Csík zenekar zenéjével együtt:
VálaszTörlésLackfi János: Hóban-fényben
Pötyöget a hó már,
maszatol a fény.
Lefele az utcán
csoszogatok én.
Fekete kutyám
belepi a tél,
fekete kutyámnak
a szine fehér.
Fekete hajam
belepi a dér,
zizeg a fehérség,
derekamig ér.
*
Aki idebenn ül,
szeme kacagó.
Aki odakinn jár,
foga vacogó.
Ha röpül a szán,
visitoz a lány,
ha lobog a kályha,
tömöm a pipám.
Csikorog a hó,
csivog a rigó,
de a kalyibában
ropog a dió.
*
Kupacok az ágon,
suba van a fán:
ide-oda hajlik
fa-öregapám.
Terel a juhász,
keze hadonász,
kavarog a gyapjú,
puli kotorász.
Gomolyog a táj,
puhul a homály,
nyikorog a pásztor,
tekereg a nyáj