A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

2011. október 24., hétfő

Nem könyv

Kissé túlzó Varró Dániel zseniális fordítása, de a vers lényege nagyon-nagyon igaz.
  
Tanács a televíziózással kapcsolatban
 (Roald Dahl verse Varró Dániel fordításában)

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.

6 megjegyzés:

  1. De jó, hogy ezt beírtad Julcsi, épp a múlt héten ragadtam le és is a Karcsi és a csokoládégyár mellett- kuporogtam a későbbre félretett könyvek nagy doboza mellett és vigyorogva olvastam ezt a verset is- bár nem ebben a fordításban. Nekem is megfordult a fejemben, hogy begépelem, végül aztán lusta voltam hozzá... :)) Igaz minden szava. :))

    VálaszTörlés
  2. ebben a legrosszabb, hogy mikor kiderul, hogy nalunk nincs (sosem volt) TV, es a fiuk olyan helyen voltak, ahol ALLANDOAN ment, akkor a haziak, mintegy magukat igazolva lattak, hogy ugye az enyemek is nezik... Persze, ha a tegla leesik engem is fejbe vag:-(
    szoval en egy ido ota nem is beszelek errol. Az olvasas meg valami nagyon durva, mar sokadszor konyvvel a kezukben aludtak el. Igen erre en is buszke vagyok, es NAGYON orulok!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, de jó!!!!!

    Még a kölköknek is elolvasom! :-)

    VálaszTörlés
  4. Egyrészt nagyon tetszik, másrészt nem teljesen. Ugye mi is a tévémentesek csapatát erősítjük, és örülök, hogy így volt az első években, de épp mostanában fontolgatom a tévé beszerzését és a normális keretek közötti tévézést. Mert nagyon sok minden van, amit tőlem nem tanulnak meg, a tévéből viszont simán (természettudományra gondolok elsősorban). Meg mert a tévés kultúrában is van olyan, ami igenis a kultúra része. Mondjuk anno osztálykirándulásokon a buszban rajzfilmzenéket énekeltünk, amiben nyilván nem vettem volna részt, ha nem ismerem ezeket.
    Amivel mi megpróbáltunk kompromisszumot elérni, az a dvd-nézés, aminél jobban lehet határt szabni. De mostanra már eljutottam odáig, hogy az is idegesít, hogy mindig ugyanazt a pár rajzfilmet nézik, vagy a Sivatagi showt ikszedszerre. Szóval mostanában tudnék értékelni egy természetfilmcstornát, amiből a szivacsagyukkal többet tanulnának, mint valami mesedvd-ből.
    Szóval látom a másik oldalt is egyre erősebben.
    A másik, ami miatt kicsit vitatkozom ezzel a verssel: amikor még nem volt tévé, több generáció élt együtt. Amíg anyuka végezte a házimunkát, addig a nagymama foglalkozott a gyerekkel. Nem elsősorban olvasott, hanem mesélt. Hány anyukának adatik manapság ilyen nonstop élő meseláda? És azt azért tudjátok, hogy nem vagyok kényszeres rendrakó, de egy minimum időt tényleg kell tölteni házimunkával és nálunk pl tipikusan ez az idő, amikor berakok nekik egy Tűzoltó Sam-et vagy ilyesmit. Más kérdés persze, hogy határt kell találni és nem a gyerek fogja mondani, hogy elég a tévézésből (bár ilyen is van nálunk rajzfilm dvd-nézés közben, de elhiszem, hogy ez nem tipikus.) Egyszóval szerintem a helyzet komplikáltabb, mint ez a vers mutatja.

    VálaszTörlés
  5. Mélységesen egyetértek veled, Adél. Én, mint tévés másik oldal:)
    De ez a vers azoknak szól (szerintem), akik ezt a verset úgysem fogják elolvasni, mert a tévét bámul(tat)ják. Sajnos a közvetlen környezetemben is ismerek ilyet:(( Már olyan hatással van a gyerekekre, ami a versben nagyon is jól le van írva.

    VálaszTörlés
  6. Igen, ez valószínű. :( Mint mindenben ebben is a mérték a kérdés és azért a szülők (lennének) a felelősek.

    VálaszTörlés