A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

2010. november 16., kedd

Ezeket hoztuk haza a könyvtárból

Bár hónapról hónapra megfogadom, nem fogok ennyi könyvet hazacipelni, egyelőre csak egyre "rosszabb" a helyzet, lassan kimerítjük a maximálisan kölcsönözhető mennyiséget. :) Persze, kárpótol az a lendület, amivel a lányok itthon rávetik magukat az új szerzeményekre. És megérte az abszolút tiltás kerülése is; ez alkalommal már egyikük sem akart Disney könyvet hazahozni, amit eddig sohasem tudtunk elkerülni. (Eddig ez volt az a mese, amit legeslegelőször kellett elolvasni, aztán többet elő sem került a kölcsönzési idő alatt.. ;)) A vélemények kb. egy heti ismerkedés után születtek.

Kata könyvei (2+):


Klasszikus Marék mese, abból a fajtából, ami nekem is tetszik- a Boribon történetek közül azok a kedvenceim (kedvenceink), amiben van valami ritmika, és ez ilyen.


Ez pedig pont az ellenpélda, valahogy nem jött be igazán a történet, a lányaim ennek ellenére majdnem ugyanannyiszor kérik ezt a mesét is, mint a 7 lufit. (Az eddigi rekorder az eredeti Boribon, a szürke mackó volt.)


Régóta keresek olyan könyvet, amivel az óvodásomnak érzékeltethetném, megtaníthatnám az évszakok, hónapok váltakozását. Itt minden hónaphoz tartozik egy aktuális történet. Mesének nem valami nagyszerű, de kedves kézműves ötleteket meríthet belőle az ember, s egy évszakokról szóló beszélgetésnek jó alapja lehet. (Marék Veronika Tegnap, ma, holnap-ját korábban szintén az idő megmagyarázásához, illusztrálásához segítségül vásároltam, nem aratott nagy sikert, és különösebb eredményt sem hozott.)


Az első pillanattól, ahogy megláttam, beleszerettem a Kis Királylány karakterébe, annyi humor és báj van benne. Eddig leginkább mesefilm formában találkoztak vele a lányok; a könyvekkel most ismerkedünk. Nos, ez a mese jó kis öngól volt: így jár az az anya, aki tanmesékkel akarja megtömni a nemalvós gyereke fejét- és nem olvassa el előre a mesét. Semmi tanulság, semmi meggyőzés, hogy mégiscsak éjjel kéne aludni, a végén viszont egy aranyos csattanó, amit már az ovis is jól megért és kuncog rajta. A kicsi ezzel szemben remek ötleteket merített további kifogások felhozatalára esti alvásidő környékén. :D
(Itt lehet belekukkantani.)


Számomra nem vált teljesen egyértelművé, miről is szeretne szólni ez a mesekönyv- a számolásról, az élőlények közlekedési módjairól vagy magukról a rovarokról, mindenesetre egyik témát sem sikerült megfelelően körbejárnia, a vékonyka füzet eléggé szerteágazó, esetlegesnek tűnő, jó sok hozzámeséléssel azért használható, ha a gyerekeket le tudják kötni a kedves illusztrációk. A könyv végén a szülőknek külön útmutató is van a használathoz.. de ez inkább csak vicc.
(Itt lehet belekukkantani.)


Az őszi tematikus könyveket böngészve találtam erre a kötetre, melynek az illusztrációit rögtön elragadónak tartottam. Sajnos, mellé egy igencsak lapos, mindenféle bonyodalom és konfliktus nélküli történet társul, klisészerű befejezéssel; kb. a Manómesével egy kategória.


Sajnos, az Őszi böngészőhöz nem jutottunk hozzá, így jobb híján - próbaként, beválik-e itthon- a télit kölcsönöztük ki. Számomra kicsit a nyelvtankönyvek képi világát idézi, a hátoldalról állandóan puskáznunk kell a karakterek neveit, tulajdonságait, de még erősen az ismerkedési fázisban járunk csak; ezt a könyvet önállóan egyikük sem vette még le a polcról, de amikor én veszem elő, sikerül lekötnöm vele őket.

(Sára, a középsős lányom könyveit inkább egy külön postban veszem sorra.)

6 megjegyzés:

  1. Érdekes, amit Boribonról írsz.
    Nálunk is az abszolút favorit, az a szürke mackó-Boribon. És Vercsi nagyon szereti a Hulla Hót, Panni viszont ki nem állhatja. Ki érti ezt?
    Kippkopp és a hónapok viszont nekem sem tetszik:)
    A többihez nem tudok hozzászólni, mert nem ismerem.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk viszont abszolut kimaradt Boribon, nem is tudom miért, de így alakult....
    Kipp-Kopp és a hónapok c. könyvet sokszor elővesszük nézegetjük, olvasgatjuk, de tény, hogy nem ez a legjobb Kipp-kopp könyv.
    A Böngészős könyveket nem ismerem, de sok jót hallottam már róluk...

    VálaszTörlés
  3. JAj, mi a kicsi Vakondokos könyveket egyöntetűen imádjuk - én is - bár pont ezt nem ismerem. A múltkor a vonaton olvastam fel sok más könyv mellett egy vakondokosat is, és még az utastársak is megjegyezték, hogy mennyire zseniális! fura, hogy ugyanabból a sorozatból egy másik ennyivel rosszabb.

    VálaszTörlés
  4. A Kis Királylány nálunk is nagy-nagy kedvenc... igaz, főleg DVD-n. Csak kettő van könyvben, és elég nyúlfarknyi kis kötet. Még egy minikönyvet találtunk, filléres, de sajna, csak egy. Az is valami.
    Ebben a karakterben annyi minden benne van. És nagyon szerethető az egész világ, amit megteremtett Tony Ross.

    VálaszTörlés
  5. Adél, biztosan benne van az egyéni ízlésből adódó eltérés is, de a figurák annyira kedvesek, hogy még én sem adtam fel a próbálkozást, legközelebb (ha sikerül), ki fogunk kölcsönözni egy másik részt is.

    VálaszTörlés
  6. Nekunk nagyon bejöttek a böngeszök. A fiam meg csak 11 honapos, de folyton cipeli, huzza-vonja a földön es nezegeti. es en is nagyon szeretem...
    Anita

    VálaszTörlés