Hogy milyen egy korszerű babavers? Hát ilyen:
„Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.”
És ennek a könyvnek lesz egy bemutatója hamarosan a Transit Café-ban.
Varró Dani a Tranzitban október 28-án
Szóval Varró Dani. Tőle már sok mindet szeretünk. Ti mit ismertek? És még az egyik barátunknak a focicimborája is.
Violini, figyelj! Idézet a meghívóból: "A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges)..."
Ezt a verset például a lányomról írta, még régebben (de nem igaziból persze, csak annyira ráillik...):
Varró Dániel: A Babaarcú Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.
Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.
Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.
És szólt amaz: "Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.
Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.
A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.
De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat."
Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
"Megbántam már - rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom."
"Tán a számolást elvétettem eggyel"
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.
De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.
És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.
Gabi, ez csuda jó!
VálaszTörlésAzért az már nem semmi, ha a lányodról Varró Dani ír verset!!!
Magamból kiindulva nekem ez a verse 'jön be':
Varró Dániel:
Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,
kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen
eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,
kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.
No meg a "Lecsöpennő Kecsöp Benő" - Anna tüneményesen tudja mondani, azóta egy szendvics sem ússza meg, hogy ne Varró Dániel kíséretében csússzon le.
Most már értem! ... :D
VálaszTörlésNekem az a gondom Varróval, hogy - bár zseniálisnak tartom (a témái nem annyira jönnek be, mint a ritmikája és a hangzása -erre is biztosan van szakszó..), és nagyon szeretem (megfelelő és nem minden körülmények között) az abszurdot-, nem gondolom, hogy feltétlen (kis)gyerekeknek való lenne. Megjegyzem, a tapasztalataim is azt mutatják, hogy nem nagyon értik. (Ahol a kétéves is nevet, ott meggyőződésem szerint a pihentagyú szülő kacajain szórakozik a gyerek.. :D)
Itt kanyarodnék majd a Friss tinta - kontrához, de ahhoz a posthoz még kell egy nagy lélegzetvétel.. :)
Szóval azért ide is írom, hogy nem igaziból az én lányomról írta, csak annyira ráillik, úgy értettem... szóval nem ő volt a múzsa, de van egy ilyen típusú leánygyermek, mint az enyém, és ez a Babaarcú Démon is ilyen... "karja köréd fonódó két lián...".
VálaszTörlésNagy kérdés, hogy mit ért egy gyerek a versből és persze az is, hogy mit ért egy fölnött. A legfontossabb talán mindig a közös élmény, de amit én látok, az az, hogy sokkal többet ért a gyerek, mint gondolnánk. A szavakból, a szimbólumokból, a metafórákból, az egészből. Tudom, hogy nem bántásnak szántad, de ez nem a pihentagyúságról szól... Ami engem nagyon mélyen megérint, azt a gyerek úgyis észereveszi, s elhiszi, hogy azon neki is érdmes molyolnia. Nálunk ez van. Aztán napok múlva jön és vagy mondogatja a verset, vagy olyat kérdez, vagy mond, amiből napnál is világosabban kiderül, hogy nagyon is tudja, mi van ott, ill. mi van ott elrejtve, összetömörítve.
Serintem a befogadásnál (a szöveg, a vers, a művészet befogadásánál) nagyon sokadrangú a szószerinti megértés.
Jaj, ne haragudj, nálam egyáltalán nincs pejoratív értelme a pihentagyúságnak, hirtelen meg sem fordult a fejemben, hogy más annak értelmezhetné.. :)
VálaszTörlésA többire - remélhetőleg - még később reagálok.
De nagyon jó olvasni az enyémtől eltérő véleményt, mindig elgondolkodom azokon, amiket írsz. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés