A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

2010. október 6., szerda

"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat."

Enedjétek meg, hogy idézek egy rövid szemelvényt a népmeséről.

'Jungtól származik a fenti idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz a mesehős útján járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.

„Johanna karácsony előtt született, 24 hétre. 85 deka volt és 35 centiméter. Az édesanyja hívott fel zokogva, hogy azt mondták neki a kórházban, hogy itt már csak a mese és a csoda segíthet. Összeválogattam mindkét szülőnek két óra mesét, ők magnóra mondták, és betettük az inkubátorba. Perceken belül normalizálódott az összes gépek által mérhető életfunkció. A mesék az élet és a halál kapuján átmenő hősökről szóltak. Johannát Pünkösdkor kereszteljük. Hétszerte szebb, mint amikor megszületett, akár a mesében.”

A történet (Boldizsár Ildikótól) erősített meg abbéli hitemben, hogy a népmesékkel gyógyítani lehet, és természetesen nem csak a fentihez hasonló vészhelyzetben. Mert a mesékben minden benne van, amit egy nemzet ősi tudásként felhalmozott, egyetemes szellemi tanítások összegzése, egy-egy nép szellemi kincsestára.

A népmesék hősei mindennel tudtak még beszélni, ami élt. Egységben voltak a természettel, hallgattak az ösztöneikre, nem létezett számukra lehetetlen. Ha segítőre volt szükségük, hívták az állatokat, a szelet, a napot. Ha meg kellett halni, hát meghaltak a célért, majd újjászülettek hétszerte szebben, erősebben. (Ahogy mi is meghalunk és újjászületünk egy-egy probléma megoldása után.)

A mesék problémákkal foglalkoznak. A tiéddel, az enyémmel, az övével…

A mesében semmi sem szép, semmi nincs rendben. DE: Mindig minden rendbe hozható. Ahogy mi sem kapunk sosem több feladatot, mint amennyit elbírunk. A mese minden kapun átsegít. A szerelem, az elválás, a születés és a halál kapuján egyaránt átvezet. Minden emberi kapcsolatot feldolgoz és bemutat. A barátságtól a szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelemig. Mindenre ad választ, ha figyelünk és elkezdünk a mese, tehát az őseink nyelvén gondolkodni.

A mesével üzenetet kapunk. Miért születtünk? Mi a dolgunk a világban? Úgy kell hát olvasnunk a mesét, hogy tapasztalatot szerezzünk! Mit üzen az nekünk mint nőnek, anyának, barátnak, gyereknek, férjnek, apának... A meséken keresztül rájövünk, ezernyi út és megoldás létezik mindenre.

A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól. Mindenkinek, aki a saját SORSÁT szeretné megélni.

Bajzath Mária Éva

pedagógus, mesekutató'

Ráadásnak egy 10 éves kislány diákköri dolgozata (országos 3. helyezett), amelyenek vezető tanára Bajzáth Éva volt:

Tóth Nikolett 4. o. tanuló, mesekutató

10 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem a népmeséket!!! Ti milyen könyvet ajánlanátok? Mert én nézegettem a könyvesboltban, de elég ritkás a választék, és annak is jó része nagyon nem szép illusztrációkkal van tele... Szóval várom a következő posztot jó sok népmesés könyv ajánlatával. ;)
    A másik: Mikortól meséltek a gyerekeknek népmesét, mikortól hallgatják szívesen? Mik voltak az első népmesék?

    VálaszTörlés
  2. Réka kérdéseit akár én is feltehettem volna. Én is szeretem a népmeséket, több gyűjteményem is van - széki, székely, magyar népmesék- aztán meg a népballadák, mondák, mítoszok, jajjj, de jók.. de a gyerekeimnek valahogy nem akaródzik olvasni belőle.. Egyszerűen nem érzem, hogy kicsiknek való lenne (egy részük túl pajzán, más részük túl brutális).

    Tudom - és elvileg értem is-, hogy sokáig az volt az álláspont, hogy ezek a mesék erőszakot közvetítenek és nem jók; aztán - pár éve talán - újra arról cikkeznek, hogy a kollektív tudatalattiból munkálódtak ki, segítenek a problémák, gátlások feloldásában, de ha arra kérnétek, mondjak egy olyan mesét, ami alkalmas lenne (mondjuk az én négyévesemnek), én nem tudnék, pedig próbálkoztam.. És ahogy valamelyikőtök említette is mélben, hiába próbáltam én is természetes hangon olvasni, hogy a gonosz mostoha kivájta a szépleány szemét, mert bizony, a gyerekem nem siklott át felette, és minden apró részletre (hogyan, miért, és mi lett aztán..) kíváncsi volt ezzel kapcsolatban... Én - saját emlékeim szerint- anno nem akadtam fenn ezeken az apró részleteken..

    VálaszTörlés
  3. Nagy tisztelettel és érdeklődéssel olvasom a témában tudósok gondolatait, DE... Azt gondolom van egy másik aspektus is, ami megkockáztatom mérvadóbb az előbbinél. Az édesanya/apa érzései, akik igazán ismerik, a minden más gyerektől különböző sajátjukat. Megvallom, nekem van még egy fórum, ami még mindig előrébb való a szakértői szavaknál. A hasonló gondolkodású mamák tapasztalatai, meglátásai, a saját életükből hozott élményeik. Tehát a mikor és mit kérdésben, nekem ez...

    Konkrétan: Pannával (5ésfél) most óvatoskodjuk be magunkat a boszorkák, ördögök és persze a legkisebb királylányok világába.

    VálaszTörlés
  4. OK, akkor egy kis háttér: az a jó Bajzáth Éva munkásságában, hogy nem "tudós", hanem tanítónéni. Az a nagy találmánya, hogy mindent meséken keresztül, mesék segítségével tanít meg a gyerekeknek. Nikiről pedig azt kell tudni, hogy 6 hónapos korában elhagyta őket az anyukája, hamarosan "mostoha anyát és mostohatestvért" is kapott, igazi nepmesei sorsa lett... elő is vette tanítója segítségével a népmeséket és választ keresett, ő maga indult el az úton, hogy megtudja, milyen az egyszülős mesehősök sorsa, jelleme, kilátásai... így született ez a dolgozat.

    Hogy én hogyan jutottam ezekhez a mesékhez? Hét esztendeje, a fiam másfél éves volt, amikor eljutottam az Aktív Szülés Központba egy a mesékről, mesélésről szóló beszélgetésre, előadásra. Békési Bea Boldizsár Ildikót hívta el, akinek épp akkor épp annyi idős volt a legkisebb fia, mint nekem. Tehát, azt hiszem a "tudósok" nyugodtan kizárhatóak a diskurzusból, és csupa-csupa édesanya marad benne, meg a mesék...

    Hamarosan megosztom a magam kételyeit a horrorról és a gyógyírt is, amit találtam...

    VálaszTörlés
  5. Nekem mas a problemam a nepmesekkel (talan hasonlo, mint a Waldorffal). Eletidegennek erzem. Nagyon fontos, hogy egy olyan eletmodot mutat, ami az en gyerekeimnek teljesen idegen. Turistakent, kivulallokent TUDJAK mi az az aratas, de nem elik meg, nem ismerik a szena illatat, a fejt tej izet stb. Igy a mesek igazi kerete nem sokat jelent nekik, ami pedig az egyik lenyegi resz. A kitalat mesek azert konnyebbek, mert ott nem erzik, hogy ez a valosag lenne. Es igen en is ismerem az elmeletet, hogy vannak a retegek, meg a gyerek megertese az nem ilyen direkt, de az en tapasztalatom is nagyon mas. Nalunk a Matyas kiralyos mesek nagyon mennek es a Tolkien: Babo most az uj kedvenc. Barni is imadattal hallgatja es igen tokeletesen erti:-)

    VálaszTörlés
  6. Rita, pont emiatt javasoltam a blog indítását. A kritikusok, írókollégák és (pozitív) kritikára felkért szakemberek véleménye, bár nagyon szuggesztív, sokszor számomra sem olyan meggyőző, mint egy általam jó ízlésűnek, velem egyező értékrendűnek ismert anya ítélete. :)

    A másik szempont viszont, hogy igaz ugyan, hogy én ismerem legjobban a gyerekemet, de a határait folyton kell próbálgatni, újradefiniálni, hisz olyan gyorsan nőnek és változnak.. ehhez pedig azért jó, ha van némi útmutató. :D

    VálaszTörlés
  7. Ó, a "tudós" egy szó, használtam a szakértői kifejezést is. Ezekkel csupán arra próbáltam célozni, amit Vacskamati is írt. S még egy, sok-sok ilyen csodálatos tanítót! A gyerkőc határait pedig próbálgatjuk, persze, persze. Hiszen akkor nem olvastunk volna bele Benedek Elek meséibe és nem vettük volna kézbe a Magyar népmeséket sem. Még korainak bizonyult, de nem mondtunk le róluk, ugyan dehogy! Alappont!

    Kriszta, ez az, amiről beszéltünk már korábban. Valakinek való, valakinek nem... nekem a waldorffal való találkozásnál, pont az volt az első benyomásom, hogy: Nahát, ez mennyire hasonló ahhoz, ahogy mi élünk! (értékrend, ritmusok...) Érdekes volt viszont, amit a mesékről írtál ezzel párhuzamban. Logikus érvelés;), nekik a tehén, a széna illata az "egzotikum", nekünk meg (majd) a Babó és a többiek.:)))

    VálaszTörlés
  8. A kislányom 3 éves múlt, és nagyon szereti, ha FEJBŐL (!) elmesélem neki "A répá"t, meg "A kiskakas gyémánt félkrajcárjá"t (az előbbi népmese???). Egyelőre eddig jutottunk. A hosszabbakat általában megunja. És tényleg fontos neki, hogy fejből mondjam, így én elolvasom előtte és memorizálom. :) Érdekes, hogy Apának engedi, hogy olvassa (azt, amit előtte én már elmeséltem).
    Mi így állunk e téren...

    Azért szívesen vennék pár könyvajánlást... ;)

    VálaszTörlés
  9. Kriszta: nagyon értem, amit írsz. Nemrég jöttem rá, hogy Kristófnak a "parasztember" azt jelenti, hogy egy férfi, aki fura ruhában van. Mert a számára átlagos férfi pólóban vagy öltönyben, de nem bő gatyában és kalapban járkál. Amikor meglátott valakit az ucán jelmezben, arra egyből rámondta, hogy ott egy parasztember. (nem beszél túl választékosan, tehát ez tuti a magyar népmesékből ragadt rá.)

    VálaszTörlés
  10. Nemrég hallottam Berecz Andrást. Arról (is) beszélt, hogy gyakran, sőt mindig megkérdezik, hogy születnek-e népmesék manapság... a válasz természetesen igen. Csak nincs meg a folyamatos "társadalmi", közösségi kontrol,ami kiszűrni a vadhajtásokat, hiszen a szájhagyomány pont ezt szolgálta. Gyémánttá csiszolta a köveket... No, ő elmesélte, hogy gyűjtött meséket a téeszes időkből, s abból szerepelt Mátyás király, Lúdas Matyi. meg a nagy mesehősök, pedig hát ezek a 50'-60'-as években születtek. Így ma is születnek biztosan mesék és abban nem nyervészon gatyában flangálnak a parasztok, csak ezek nem jutnak el hozzánk... tele van népmesei elemekkel az a bosnyák film/mese is amitól még ma sem nagyon jutok szóhoz. Nézzétek meg, a címe Hó.

    Ez persze még nem ad választ arra, hogy milyen legyen a ma olvasott, mondott mesék nyelvhasználata, mit hordjanak a hősök. De remélem, hogy a fenntartható jövő közeledtével egyre több földműves lesz körülöttünk, közöttünk. Igaz, már farmerban...

    VálaszTörlés