"Kiskoromban a nagymamámmal sokat voltam temetőben. Ő a férje sírját ápolta, én gesztenyét szedtem, játszottam, de lehetett a sírnál kicsit kapirgálni a kisgereblyével… A gyerekben még nincs félelem, azt a felnőttek plántálják belé. Könnyebben megérti, hogy valaki elment, mostantól itt a helye, ide jövünk meglátogatni virággal, mintha azt mondjuk, hogy elaludt és nem ébred fel többé, mert akkor fél, ha elalszik, ő sem ébred fel. A tudatlanság, meg a féligazság félelmet szül."- mondja Shaffer Judit, a Hospice-Palliatív egyesület elnöke.
A tejes cikk:
A halál várhatNagyon megérintett ez a szöveg, érdemes az írást elolvasni. Miért tettem ide? Szerintem sokatoknak adhat eseteleg választ arra, ill. segíthet abban, hogy mit válaszoljatok a gyerkeknek, amikor a mesékről kérdez például. Azt szokták mondani, hogy mindig annyit mondjuk, arra válaszoljunk, amit a gyerek hallani akar, amire tényleg kiváncsi. Ezt elég nehéz bemérni. Én úgy próbálom meg, hogy visszakérdezek, hogy "Szerinted mit jelent? Szerinted miért mondja?" stb. Ilyenkor nagyon érdekes dolgok derülnek ki arról, hogy mi zajlik a gyerekekben, mire asszociálnak egy-egy mesebeli történés kapcsán. Így nagyobb eséllyel nem mondunk olyat, ami neki megterhelő. És ami itt a szöveben a legfontosabb, hogy "a féligazság félelemet szül." Szerintem ez a kulcs a mesékkel kapcsolatban is. Szinte mindegy, hogy mit mondunk, csak igaz legyen. A visszakérdezéssel pedig megtudhatjuk, hogy valójában mire kiváncsi. Érdekes, hogy van olyan vidék, ahol a tündérmeséket igaz meséknek hívják.
Szerintetek?
