Lámpalány- Kontra

Nincs nagy szerencsém a kortárs gyerekírókkal- engem valahogy nem győznek meg igazán, trendek ide, vagy oda. Persze, üdítő kivételek azért akadnak, de ez a bejegyzés nem erről fog szólni.

Finy Petra Lámpalány meséi című kötete annyi méltatást és díjat kapott, hogy bele sem lapoztam igazán, csak gyorsan lekaptam a könyvtárban a polcról. Történetek rosszalvókról.. Történetek - kinek? Aki MÉG NEM rosszalvó - de majd lesz ezután- vagy aki egy bizonyos félelme (vagy más) miatt szintén rosszalvó: praktikus tanácsok, mi mindentől tudunk MÉG nem elaludni a saját félelmeinken kívül. Az első két történetet úgy olvastam el a lányomnak, hogy minden második mondatot átfogalmaztam - most már inkább előre olvasok, de lehet, csak magamnak maradok vele.

Már korábban is nagy dilemma volt számomra, hogy miért kell problémát generálni ott, ahol nincs? Kell-e egy 4-5 évesnek bemutatni, elmesélni, hogy vannak olyan gyerekek, akik félnek az imbolygó árnyaktól vagy a lengedező függönyöktől? Kell-e arról olvasnom neki, hogy a mese hőse hogyan hisztizik, mert nem akarja megenni az ételét vagy felvenni azt a ruhát, amit kiraknak elé? Hogy - ha szerencsére nincs a környezetében ilyen, és magától nem veti még fel a témát- van olyan gyerek, akinek elváltak, vagy meghaltak a szülei (lásd Ranschburg Jenő verseit pl. a Friss tintában)? Örülök, hogy egyelőre nekünk ezzel nincs gondunk, nem szeretnék ötleteket adni a gyerekemnek szorongáshoz vagy negatív viselkedésmintákhoz.

Egy ajánlóban Finy könyvéről azt lehet olvasni, problémamegoldó- én nem érzem annak, sőt. Példa: a kisfiú fél elaludni, mert imbolyognak az árnyak, felkapcsolja a Lámpalányt, aki azt a magyarázatot adja a meséjében, hogy a fák tornáznak éjjelente. Na most már jó? Akkor aludj. Hát, ha nekem valaki azt mondaná, hogy a fák éjjel kihúzzák a gyökereiket a földből, még nekem is rossz álmaim lennének, nemhogy egy gyereknek ( az illusztráció itt konkrétan ezt a nem túl jó érzést még alá is támasztja). Vagy: a királylány nem alszik a kíváncsiságtól; ugyan, mit csinálhatnak a szülei éjjel, míg ő alszik. (Jaj.. most tényleg?!!!) Egy bagoly elmagyarázza neki, hogy a felséges szülei ilyenkor célbadobóznak a koronájukkal és szürcsölve isszák a kakaót, sőt még fogat sem mosnak, mielőtt lefekszenek. Tök jó. A királylány erre megnyugszik, és elalszik. Életszerű reakció, nem? Az én gyerekeim, ha félhullák lennének is a fáradtságtól, akkor sem akarnának kimaradni egy ilyen mókából.

A történetek felépítése: Rufusz Rafael (aki négy és fél éves, de hatnak mondja magát.. hm..) nem tud elaludni (mindig más ok miatt), hívja a Lámpalányt, aki egy olyan rövid és összecsapott mesét mond, hogy én szégyellem magam miatta. A történetvezetés - a sztori rövidségének ellenére- egyáltalán nem koherens, erre-arra elkalandozik, néhol szinte szószátyár, megtűzdelve olyan "jópofa" szóviccekkel ("hallgass a józan palacknyi eszedre", "konfereciás tengeren túl"..), ami gyerekszájként valóban mulatságos lenne, de egy felnőtt tollából inkább kínos: mindig a gimnáziumi osztálybulikon "menő dumákkal" jófejkedni próbáló apukák jutnak erről eszembe- olyan nyelven próbálnak beszélni, ami tőlük már igazán messze áll. Mellesleg az a korosztály, akit a mesével megcéloz, még épp az eredeti kifejezésekkel ismerkedne, az meg már végképp vérciki, ha azt kell elmagyarázni a gyereknek, hogy csak viccelni próbált az írónéni.

Gyöngyösi Adrienn illusztrációi fantáziadúsak és részletgazdagok, bár a "retrós" vektorgrafika végképp nem a szívem csücske. A hagyományos illusztrációit sokkal jobban kedvelem, de nem emiatt nem fogjuk megvásárolni ezt a könyvet.

Persze, ez csak az én véleményem, szívesen meghallgatnám azét is, aki jónak találja ezt a mesét. :) Aki kíváncsi rá, itt lehet belelapozni. (Az első mese egy korábbi (?) verziója pedig itt található.)

Későknek csak a csont marad...

.. jutott eszembe kedvenc anatómia professzorom egyik gyakran idézett mondása, amit akkor hangoztatott szívesen, mikor késve estem be a szemináriumra, s nekem maradt a legtöbb részletet rejtő csont vagy ízület leírása. :D

Decemberben úgy tűnik, késve érkeztem a könyvtárba is, mert 8-án bizony már szinte az egész karácsonyi tematikájú készletet lefosztották, hiába a hosszú kívánságlista, amit gondosan előre összeírtam. De azért néhány könyvről szívesen írnék így utólag is, mert egy része ünnepektől független, s volt benne pár kellemes meglepetés - és Karácsony is lesz jövőre is. ;)
(Egyik-másik mesét sikerült Adventkor a blogomban is postolni, ezeknél csak ugyanazt másolom be, nem változott a véleményem azóta sem.. )

Dr. Seuss: Hogyan lopta el Görcs a Karácsonyt? (Ford.: Tandori Dezső)

A filmet nem láttam (Jim Carrey meg nem túl jó ajánlólevél számomra) , a könyvet eddig nem ismertem. Kissé fanyalogva emeltem le a polcról; a szőrözött, fekete-fehér rajzok némi pirossal súlyosbítva eléggé szegényesnek tűntek, nem gondoltam volna, hogy a lányokat leköti majd. A negyedik oldalig elolvastam már a történetet, mire feltűnt, hogy a mese rímekbe van szedve.. addig vélhetően nem is volt túl élvezetes az előadásom, de aztán volt alkalmam belerázódni, annyit olvastatták újra. A két és fél éves Katának az egyik kedvencévé vált, még most is kérné, s nem lelkesedik a gondolattól, hogy vissza kellett vinnünk a könyvtárba. Tandori fordítása nagyon élvezetes, a történet kedves, és az ünnepek táján valóban érdemes többször elolvasni: a mondanivalója nem mellékes.

E.Cody Kimmel: Pingvinem, Oszkár



Nagyon kedves kis történet (a karácsonyi elképesztő kívánságokról és annak következményeiről. :D). A mesevezetés engem nagyon emlékeztet Fröken Skicklig babás történeteire, s ezek után azt hiszem, nem is kétséges, hogy nagyon megszerettük ezt a mesét.

Pavlík-Kolanović: Az állatok karácsonya

Egy nem túl kerek, nem túl tartalmas történet, amit ráadásul néhol át is kellett fogalmazzak, ha a karácsonyi illúzióba nem akartam belerondítani. (A mese úgy tálalja, hogy az emberek maguk veszik az ajándékokat..) Az illusztrációk azonban tagadhatatlanul gyönyörűek, igazi télies hangulatot varázsolnak.

KUNNAS, Mauri: A legeslegszebb karácsonyi ajándék



Úgy látszik, Kunnas nagy Mikulás szakértő, több mesekönyve is szól a Karácsonyról- mi már csak ezt tudtuk kifogni. Az illusztrációi nagyon részletgazdagok, a lányaim böngészőként is forgatták párszor. A történet humoros, kedves, de nekem inkább az a benyomásom, hogy kisiskolásoknak érthetőbbek az ironikus sorok.


Néhány téli és havas mese - ezek még mindig aktuálisak:
J. Emmett: Téli varázslat

Bájos kis téli történet, szépséges illusztrációkkal. :) Ezt a mesét sokkal eredetibbnek tartom, mint a korábban említett őszit.

David Mckee: Elmer a hóban


Szintén sokat újrázott mesekönyv, benne minden, ami vidám a télben, hóban. :D

Vladimir Skutina: Hol lakik az idő?



A történet csak annyiban szezonális, hogy télen játszódik, de az itt-ott szállingózó hópihéken kívül ennek nem sok jelentősége van. A főszereplő kislány elindul, hogy kiderítse, hol lakik az a fránya idő, amiből neki sohasem jut elég - legalábbis a szüleiéből arra, hogy vele foglalkozzanak. A mese olvasása közben az jutott eszembe, ezt a történetet talán inkább a felnőtteknek kellene elolvasniuk és jól magukba szállniuk. ("Az idő egy szörnyeteg!") A naphegyesek Művész Könyvek sorozatából való a kötet, ennek megfelelően csodás illusztrációkkal.

Nézegetős kisfiúknak

Ha nem bánjátok, én sorra bemutatnám azokat a könyveket, amit a fiaim előszeretettel nézegettek, "olvasgattak" annak idején. Irodalmi értékük nem annyira jelentős, viszont nagy-nagy kedvencekké váltak, néhanapján még most is előkerülnek. Talán arra jók, hogy megszerettessék a könyveket a gyerekekkel.

Az első ilyen a Passage kiadó gondozásában megjelent "Nézd, milyen..." sorozat volt.Számtalan témában jelent meg: városok, emberi test, történelem, találmányok, biblia, állati rekordok, az erdő világa, művészetek, zene, karácsonyi hagyományok, képzelet, dinoszauruszok és még sorolhatnám.

A könyvek lényege és ezért ajánlatos inkább óvódáskorúaknak, vagy kezdő olvasóknak, hogy egyszerű kis képeken mutatja be az adott témát, néhány rövid mondattal kiegészítve. Ezt a képet pl. a Mesterségek könyvéből ragadtam ki, bemutatja, hogyan kerül a nagykereskedelmi raktárból az élelmiszer a boltokba, egészen a pénztárig.

De ha az imént mutattam a tengerről szóló könyv borítóját, arról is elmondanám, hogy nem csak arról van szó benne, hogy milyen halak élnek a tengerben, hanem azt is leírják, milyen hajók járnak rajta, halászhajóktól az óceánjárókig, milyen legendák kapcsolódnak a tengerekhez, írnak a kikötőkről, világítótornyokról, stb.

Egy-egy kedvenc témakör rongyosra olvasva, némelyiknek már borítója sincs:)

Egyetlen probléma ezzel a sorozattal, hogy már nem kapható, illetve újabb, átdolgozott kiadásban talán igen, de véleményem szerint az már nem ennyire jó.

Ezeket hoztam ma haza

Lackfitól bármi jöhet, felnőtteknek és akárhány éves gyerekeknek. Nekünk már jópár megvan: Köver Lajosok, A buta felnőtt, Apám kakasa (ezt ki ne hagyjátok!)... Nagyon szeretjük és ha lehet, főleg ha aprópója van, mondogatjuk a rímeket.


Azt hiszem ezt sem lehet igazán kinőni, néha meg nem is annyira néha még most is bolondozunk Hangával (6), Domával (8) és ilyenkor nagyon jól jönnek a höcögtető, ringató, csiklandozó mondokák. Kállai Nagy Krisztina rajzai szerintem minden könyvet kívánatossá tesznek. A fenti Lackfi könyvet is ő illusztrálta. A Piros ovi volt tőle az első kedvencünk.


November 7-én jön a 2. rész, lesz bemutató is, ha jól emlékszem a MÜPÁ-ban.


A rajzok láttán gondoltam, hogy ez a Tölgyerdő meséi csak jó lehet, mert azonnal ráismertem a Graffaló alkotójának jellezetes stílusára. Ugye a Graffalót ismeritek és szeretitek? Nemrég láttam hogy rajzfimet is készítettek belőle, érdemes keresni. Szóval ezekben lehet nyitogatni, keresgélni, és bár hivatalosan rég kinőttük, de amikor Doma elolvassa a hugának, akkor az anyai szívnek meg kell olvadnia...


Itt a Garffaló, ha valaki még nem ismerné.


Sikerült egy turiból hazahoznom őkelmét...

Manómese

Ezt a mesekönyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, egyszerűen nem tudtam ellenállni a lenyűgöző borítónak. A történet sajnos, már korántsem olyan fantasztikus, egysíkú, még a gyerekek számára sem tartalmaz semmi meglepő (vagy akár klisészerű) fordulatot, bonyodalmat, inkább a művészi illusztrációk teszik rendkívülivé a kötetet. A lányaim is lelkesen nézegették a képeket. A rövidke meséhez nem volt sok kérdésük, hozzáfűzni valójuk, bár, ha épp tanulságot akarunk levonni a történetből, kis hozzámeséléssel, beszélgetéssel azt is meg lehet tenni. Többszöri átlapozás után nem venném meg a könyvet, de a könyvtárból hazacipelni azért érdemes volt. A könyv egyébként a Naphegy Kiadó Művészi könyvek sorozatának része, biztos vagyok benne, hogy a többi kötetre is sort kerítünk majd.



És egy kapcsolódó felvetés, ami szintén érdekes része a gyerekkönyveknek; a sok esetben általam szépnek tartott illusztrációk nem mindig kötik le a gyerekeket, míg - köztudomásúlag- a Disney-szerű giccseket szinte kivétel nélkül szívesen nézegetik.. (Ami pl. nagyszülők kedvenc érvelése szokott lenni a harsány és ízléstelen mesekönyvek vásárlásakor) Vajon hol lehet megtalálni a közös keresztmetszetet? Mennyire lehet, kell a gyerek esztétikai érzékét befolyásolni a mesekönyvek által? (Mutatok majd olyan mesekönyvet is, ami vélhetőleg elég megosztó lesz majd giccs, nem giccs kérdésben.. :) )