A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesekönyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesekönyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 16., kedd

Ezeket hoztuk haza a könyvtárból

Bár hónapról hónapra megfogadom, nem fogok ennyi könyvet hazacipelni, egyelőre csak egyre "rosszabb" a helyzet, lassan kimerítjük a maximálisan kölcsönözhető mennyiséget. :) Persze, kárpótol az a lendület, amivel a lányok itthon rávetik magukat az új szerzeményekre. És megérte az abszolút tiltás kerülése is; ez alkalommal már egyikük sem akart Disney könyvet hazahozni, amit eddig sohasem tudtunk elkerülni. (Eddig ez volt az a mese, amit legeslegelőször kellett elolvasni, aztán többet elő sem került a kölcsönzési idő alatt.. ;)) A vélemények kb. egy heti ismerkedés után születtek.

Kata könyvei (2+):


Klasszikus Marék mese, abból a fajtából, ami nekem is tetszik- a Boribon történetek közül azok a kedvenceim (kedvenceink), amiben van valami ritmika, és ez ilyen.


Ez pedig pont az ellenpélda, valahogy nem jött be igazán a történet, a lányaim ennek ellenére majdnem ugyanannyiszor kérik ezt a mesét is, mint a 7 lufit. (Az eddigi rekorder az eredeti Boribon, a szürke mackó volt.)


Régóta keresek olyan könyvet, amivel az óvodásomnak érzékeltethetném, megtaníthatnám az évszakok, hónapok váltakozását. Itt minden hónaphoz tartozik egy aktuális történet. Mesének nem valami nagyszerű, de kedves kézműves ötleteket meríthet belőle az ember, s egy évszakokról szóló beszélgetésnek jó alapja lehet. (Marék Veronika Tegnap, ma, holnap-ját korábban szintén az idő megmagyarázásához, illusztrálásához segítségül vásároltam, nem aratott nagy sikert, és különösebb eredményt sem hozott.)


Az első pillanattól, ahogy megláttam, beleszerettem a Kis Királylány karakterébe, annyi humor és báj van benne. Eddig leginkább mesefilm formában találkoztak vele a lányok; a könyvekkel most ismerkedünk. Nos, ez a mese jó kis öngól volt: így jár az az anya, aki tanmesékkel akarja megtömni a nemalvós gyereke fejét- és nem olvassa el előre a mesét. Semmi tanulság, semmi meggyőzés, hogy mégiscsak éjjel kéne aludni, a végén viszont egy aranyos csattanó, amit már az ovis is jól megért és kuncog rajta. A kicsi ezzel szemben remek ötleteket merített további kifogások felhozatalára esti alvásidő környékén. :D
(Itt lehet belekukkantani.)


Számomra nem vált teljesen egyértelművé, miről is szeretne szólni ez a mesekönyv- a számolásról, az élőlények közlekedési módjairól vagy magukról a rovarokról, mindenesetre egyik témát sem sikerült megfelelően körbejárnia, a vékonyka füzet eléggé szerteágazó, esetlegesnek tűnő, jó sok hozzámeséléssel azért használható, ha a gyerekeket le tudják kötni a kedves illusztrációk. A könyv végén a szülőknek külön útmutató is van a használathoz.. de ez inkább csak vicc.
(Itt lehet belekukkantani.)


Az őszi tematikus könyveket böngészve találtam erre a kötetre, melynek az illusztrációit rögtön elragadónak tartottam. Sajnos, mellé egy igencsak lapos, mindenféle bonyodalom és konfliktus nélküli történet társul, klisészerű befejezéssel; kb. a Manómesével egy kategória.


Sajnos, az Őszi böngészőhöz nem jutottunk hozzá, így jobb híján - próbaként, beválik-e itthon- a télit kölcsönöztük ki. Számomra kicsit a nyelvtankönyvek képi világát idézi, a hátoldalról állandóan puskáznunk kell a karakterek neveit, tulajdonságait, de még erősen az ismerkedési fázisban járunk csak; ezt a könyvet önállóan egyikük sem vette még le a polcról, de amikor én veszem elő, sikerül lekötnöm vele őket.

(Sára, a középsős lányom könyveit inkább egy külön postban veszem sorra.)

2010. október 20., szerda

Tematikus, őszi

A Crafty Crow-on mindig irigykedve figyelem, hogy a szezonnak megfelelő, gyönyörű mesekönyveket ajánlanak. Nem lenne kedvetek - akár kommentek formájában is, de még inkább ebbe a postba beleszerkesztve összegyűjteni egy csokornyi hazait? :) (Kép, cím, pár soros vélemény..) Karácsony témában már nézelődtem én is a könyvtárunkban, de az őszről... Ti hány ilyen jó mesét, könyvet ismertek? Sajnos, én a KippKopp sorozatnál megrekedtem.



Mi ezt a kötetet olvastuk, ez abszolút őszi. Még némi kreativkodáshoz is adott inspirációt. :)

Akkor, beleírok... (Gabi)
Nekünk nagyon bejött a Pettson és Findusz, minden kötet, de van egy barkácsolós egész évre, amelyben különösen inspirálóak az őszi fejezetek.


A Böngészők között is van őszi, mi sokat böngésztük.



2010. október 7., csütörtök

Ha már szóba került...

A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY

Ez egy olyan mese, ami nagyon fontos dolgokról szól. Amikor a kutatás során felmerült, hogy érdekes, és jó lenne az egyik kislánynak, akivel rendszeresen találkoztam és meséltem neki, akkor azt volt az első reakcióm, hogy ezt én egy gyerekenek SOHA nem mesélném el és ez így van azóta is...

De... nemrég levettük itthon a polcról Schäffer Erzsébet mesegyüjteményét, meglepő módon Mesekönyv a címe, és megtaláltuk benne ennek a mesének az india párját, címe A gyöngyszemek. Nagyon megszerettem, el is olvastuk és nagyon rendben van a történet, pedig mintha csak az lenne a különbség, hogy nem kivájják, hanem kiveszik a szemét.


Mit gondoltok erről?

(Remélem rákattintva és felnagyítva olvasható...)

2010. október 5., kedd

Manómese


Ezt a mesekönyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, egyszerűen nem tudtam ellenállni a lenyűgöző borítónak. A történet sajnos, már korántsem olyan fantasztikus, egysíkú, még a gyerekek számára sem tartalmaz semmi meglepő (vagy akár klisészerű) fordulatot, bonyodalmat, inkább a művészi illusztrációk teszik rendkívülivé a kötetet. A lányaim is lelkesen nézegették a képeket. A rövidke meséhez nem volt sok kérdésük, hozzáfűzni valójuk, bár, ha épp tanulságot akarunk levonni a történetből, kis hozzámeséléssel, beszélgetéssel azt is meg lehet tenni. Többszöri átlapozás után nem venném meg a könyvet, de a könyvtárból hazacipelni azért érdemes volt. A könyv egyébként a Naphegy Kiadó Művészi könyvek sorozatának része, biztos vagyok benne, hogy a többi kötetre is sort kerítünk majd.



És egy kapcsolódó felvetés, ami szintén érdekes része a gyerekkönyveknek; a sok esetben általam szépnek tartott illusztrációk nem mindig kötik le a gyerekeket, míg - köztudomásúlag- a Disney-szerű giccseket szinte kivétel nélkül szívesen nézegetik.. (Ami pl. nagyszülők kedvenc érvelése szokott lenni a harsány és ízléstelen mesekönyvek vásárlásakor) Vajon hol lehet megtalálni a közös keresztmetszetet? Mennyire lehet, kell a gyerek esztétikai érzékét befolyásolni a mesekönyvek által? (Mutatok majd olyan mesekönyvet is, ami vélhetőleg elég megosztó lesz majd giccs, nem giccs kérdésben.. :) )