A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

2010. október 26., kedd

Muminok, minden mennyiségben


Arról jutottak eszembe most a Muminok, hogy a Duna TV lead egy filmet, november 31-én, vasárnap.


Ezt:

Mumin és a Szentiván éji színjáték (70 perc)

"Mumin család klasszikus meséin nőttek fel az északi gyerekek. A két különösen varázslatos és kedves figura megálmodója és rajzolója, Tove Jansson, 1930-ban teremtette meg ezeket a vidám kis lényecskéket.
Mumin papa egy szép völgyben építette fel takaros házukat, ahol együtt él Mumin mamával és kis csemetéjével. Muminék barátai Szuszek, Máj, Sniff, Pézsma, Mymble, Szimat. A boldogság és szeretet búvóhelye a Mumin-völgy. Itt van még meleg nyár és hideg tél, s a tenger vize kristálytiszta kék. Itt még lehet beszélgetni a fákkal, s madarakkal, szabad nevetni és álmodni bátran, s a háborúról sem tud senki sem. Úgy érzi az ember, mintha megállt volna az idő, de élményektől sűrű minden nappal. Közeledik Szentiván éjszakája, mindenkinek van egy épkézláb Mumin-ötlete. A Mumin gyerekek ma a tengerhez sietnek, mialatt Mumin papa a házukat építgeti, s ezalatt a kis Muminok a tenger fenekére úsznak. Mumin talál egy igazgyöngyöt, Szuszek pedig egy barlangot fedez fel. Szuszek tisztára odavan az igazgyöngyért, de Mumin mama azt tanácsolja Muminnak, hogy tegye el, őrizze meg, hátha egyszer találkozik még egy lánnyal, Szentiván éjszakáján, s neki ajándékozhatja. De Mumin kijelenti, hogy őt egyáltalán nem érdeklik a lányok.
Annak az évnek a nyara különösen forró volt Mumin-völgyben. Mumin szerette volna, ha ott lenne a legjobb barátja, Szimat. Ő azonban még nem tért vissza téli vándorlásából, pedig már javában perzselt a nyár. Nem volt mit tenni a hőség ellen. Mumin mama kiteregette száradni a mosott ruhát, Mumin-papa újságot olvasott az árnyékban. Mumin mama minden évben kis vitorlás csónakokat csinált fakéregből, és az elsőt mindig valamelyik gyereknek adta. Vajon idén ki lesz az?"

Finnországban volt szerencsénk minden héten egy-egy új epizóddal megismerkedni és hoztunk is filmeket, mert a gyerkek (de mi is) nagyon megszerettük a különös kalandokat, a Muminokat.
Sokat írtak már arról, hogy Magyarországon miért nem lett népszerű, pedig már többször próbálkozak azzal, hogy megszeretessék. Részben oka lehet a fordítások változó színvonala, indokolhatatlan név-változtatások (erről bővebben: Ez nem az a múmin, bocs). Megdöbbentő, hogy még a filmet méltató Duna TV-s ismeretőben is olyan szarvashibák vannak, mint pl. hogy a szerzőséget Lars Jansennek tulajdonítja Tove Jansson helyett, hogy több gyerek van a Mumin családban stb. A stiláris hibákról nem is beszélve. Ki érti ezt?

Nagy Boldizsártól még a témában: Tündérmesei motívumok és azok transzformációi Tove Jansson Múmin-könyveiben

Néhány személyes szösszenet: Muminok, ahogy mi láttuk őket odakint... Tove Jansson Finnországban élő svéd író volt. Többet róla...

Míg el nem felejtem: felnőtteknek is!!!!!

Jucuu, írsz a Mumin múzeumról? Tudod, Tamperében van... Mi már játunk ott.

Van több könyv magyarul, érdemes keresgélni.

Vége főcim következik...


Astrid Lindgren - ugye ki tudod ejteni?

...és még megjegyezni is érdemes a nevét. Mi már jópár könyvén túl vagyunk. Örök szerelem marad az egész család számára. Olvastuk a Harisnyás Pippi három részét, valamit a Juharfalvi Emil (a Macskaháj tanyáról) szintén három részét, de magyarul megjelent még jónéhány kötet.
Nemrég kaptuk külcsön a Lármafalva című svéd filmet (az M1-ről vették fel...), ami szintén az ő könyve alapján készült. Mindig úgy tesszük le a könyveket, hogy bárcsak mi is ott, akkor, így élhetnénk...


Mesés életéről és megszámlálhatatlan könyveiről olvashattok bővebben.

Szívbők ajánlom mindekinek, kicsinek nagynak, boldognak, boldogtalannak (mert garantált gyógyír).

2010. október 20., szerda

Tematikus, őszi

A Crafty Crow-on mindig irigykedve figyelem, hogy a szezonnak megfelelő, gyönyörű mesekönyveket ajánlanak. Nem lenne kedvetek - akár kommentek formájában is, de még inkább ebbe a postba beleszerkesztve összegyűjteni egy csokornyi hazait? :) (Kép, cím, pár soros vélemény..) Karácsony témában már nézelődtem én is a könyvtárunkban, de az őszről... Ti hány ilyen jó mesét, könyvet ismertek? Sajnos, én a KippKopp sorozatnál megrekedtem.



Mi ezt a kötetet olvastuk, ez abszolút őszi. Még némi kreativkodáshoz is adott inspirációt. :)

Akkor, beleírok... (Gabi)
Nekünk nagyon bejött a Pettson és Findusz, minden kötet, de van egy barkácsolós egész évre, amelyben különösen inspirálóak az őszi fejezetek.


A Böngészők között is van őszi, mi sokat böngésztük.



2010. október 19., kedd

Korszerű modókák kisbabáknak

Ezen akkorát nevettem, bocs...


Hogy milyen egy korszerű babavers? Hát ilyen:

„Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.”


És ennek a könyvnek lesz egy bemutatója hamarosan a Transit Café-ban.
Varró Dani a Tranzitban október 28-án

Szóval Varró Dani. Tőle már sok mindet szeretünk. Ti mit ismertek? És még az egyik barátunknak a focicimborája is.

Violini, figyelj! Idézet a meghívóból: "A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges)..."

Ezt a verset például a lányomról írta, még régebben (de nem igaziból persze, csak annyira ráillik...):

Varró Dániel: A Babaarcú Démon

Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.

Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.

Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.

És szólt amaz: "Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.

Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.

A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.
De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat."

Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
"Megbántam már - rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom."

"Tán a számolást elvétettem eggyel"
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.

De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.

És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.

2010. október 18., hétfő

Két Egér, nem, nem Kék egér...



Pedig a Kék egér is milyen jó volt, talán DVD-n még most is megtalálható valahol. (Igen.)

Szóval két egér (Könyvesbolt), lássuk csak... Egy hajnali órán elindulni a O km-től, a Batthyány térről és megkeresni az oroszlán díszeket egy javasolt útvonalon. Így kezdődik a múzeumi egér és rokona kirándulása, a folytatást keressétek ebben a csodakedves könyvben. Van egy ilyen nevű könyvesbolt a Lónyai utcában. Irtó kedves hely, én már többször jártam ott. Van hangulat.


Megjelent és kapható még:

2010. október 17., vasárnap

Mese, csak felnőtteknek...

"Az irigy testvérek

Egyszer vót egy királynak három leánya, azokot úgy hítták: Kevélység, Kedvesség, Szűvesség. Szerette őköt a király mindegyiket, de Szűvességet, a legküssebbiket leginkább, mett az az apjának legjobban tudott kedvibe járni. De Szűvességhez sok ügyes úrfi es járt, a másik kettőhöz pedig senki az ördög sem. Ezek azétt mindenként irigykedtek; meg es egyeztek benne, hogy őt valamiszerént odább állíttsák.
Kikéredztek egy reggel atyjiktól a mezőre, s onnét bémentek az erdőbe es. Örült Szűvesség a szép helyeken való szabad járásnak; a másik kettő pedig annak, hogy most a madár kezikbe van.
Felszáradt a harmat; a két nagyobb karonfogódzva sétált, a küssebbik pillangók után futkosott, epret szedett, s gondolta, hogy abból apjának es viszen haza - jól tőt az ideje, énekelt, dúdolgatott, hallgatta a szép madáréneklést; s egyszer azon vëtte észre magát, hogy egy rengeteg erdőbe vetődött. Mikor ott jedtibe nem tudta, mitévő legyen, merre gondoljon, hát csak melléje sajdul a két nénje, s azt mondják neki nagy acsarogva:
- No, te gonoszlelkű, mindörökké (mindig) abba jártál, hogy atyánk csak tégedet szeressen, s hogy szerencsénket rontsd? Készülj, mett megetted kënyeredet!..."

A folytatás itt: Az irigy testvérek - CSODACERUZA

Nagyon megrázott a mese, igazi, felnőtteknek való, bár könnyen felismerhető benne több, gyerekeknek szánt változat, pl. egy amit nagyon szeretek a Magyar Népmesék sorozatban, amikor eperszedő verseny van az erdőben, s a kicsit egy fába dugják a nővérei. Van kedvetek erről beszélgetni egy kicsit?

Miért teszem ezt ide? Szerintem, ha a fölnőtt is bajmolódik mesékkel, sokkal hitelesebb közvetítője lesz a gyermeknek szánt meséknek. Szerintetek?

2010. október 16., szombat

Mese az autóban

Mi nagyon sokat utazunk autóval és amíg kicsik voltak, nehéz volt lekötni a gyerekeket. Egyszer aztán egy kedves ismerősünktől kaptunk egy kazettát, mondván nekik bevált.
A sokat vitatott Benedek Elek meséiről van szó. Én is megfogadtam, hogy ilyet csak idősebb korukban olvasok fel nekik, de valahogy ebben a formában, ezek a mesék, nagyon is jók és mondanom sem kell, nekünk is bevált. Én leginkább az előadásmódnak tudom ezt be, hiszen olyan klasszikusnak mondható színészek mesélik el a hat történetet, mint Ruttkai Éva, Básti Lajos, Mécs Károly, Őze Lajos, Sinkó László, Huszti Péter, Bálint András és még sorolhatnám.(Próbáltam interneten keresni, de nem leltem,  sem CD, sem kazetta formájában. Mi tíz évvel ezelőtt kaptuk, azóta a kazetta már nem is dívik.)
Második számú kedvenc, egy zsákbamacska kazetta, amiről fogalmunk sem volt, milyen. (Mellette szólt, hogy az egyik mesélő Galkó Balázs, akinek nagyon kellemes, duruzsoló hangja van:D) Mesőkéről, a meseevő manóról szól. 14 népmesét tartalmaz, az aláfestő zenekén pedig népdalok  hallhatóak, marimbán előadva. (Ezt CD-n lehet még kapni.)
A harmadik számú kedvenc az nem is annyira kedvenc, mégis időről időre előkerül Ez a Pinokkió egy 1995-ös felvétele, olyan színészekkel, mint Pogány Judit, Csákányi László, Harkányi Endre, Rudolf Péter és még sokan mások. Azt hiszem, ennek a varázsa is az előadókban van, legalábbis számomra. Hogy a gyerekeknek, mi? Talán a dalok, amit gyakran énekelgetnek. (Interneten erre sem találtam rá, viszont nemrégiben egy hiperáruház polcán felfedeztem egyet, eldugva a techno Pinokkió CD-k között...)

2010. október 15., péntek

Álom, álom, kitalálom... Álomcirkusz


A dal is a kedvenceim között, Palya Bea lemeze. Ismeritek?



Az Álomcirkusz azonban tényleg könyv, olyan fajata, amit mindenkinek olvasni, lapoznia kellen. Szegedi Kata írta és rajzolta.
Kb. 5 éve szeretjük, olvassuk, elő-elő vesszük. A fiam kb. 3 éves korában tudta kívülről, ha elkezdtünk egy mondatot, ő befejezte. ("Don Alvaró, a szőrös szívű cirkuszigazgató..." és a többiek.)

Van benne konfliktus, de szeretni fogjátok, s a megoldás része egy nagy csokor virág és egy répapuding... a vége pedig egy beteljesült álom.

2010. október 12., kedd

Friss tinta PRO


Egyszerűen imádjuk... Gyakran elővesszük, bele-bele olvasunk. Röhögünk. Mosolygunk, jól érezzük tőle magunkat. Barátnőm fia, aki 2 éves és még alig beszél, minden este követeli belőle a maga adagját. Vannak kedvencei, ő is hangosan kacag. Hogy min? Talán a rímeken, talán a zenéjén, vagy azon, hogy az anyu mennyire imádja.

Kifotóztam a kedvenc versünket (a felnőttek kedvence, a gyerkeknek több más van...), bocs az átabota képek miatt, és remélem nem sértek jogokat. A lódarazsat a lányommal csináltuk, őszi termésekből. Kicsit hasonlít a csótányra, nem?


"Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit) "Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel... Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" - mondja Vekerdy Tamás. De akár énis mondhattam volna...

Hány posztot szabad egy embernek egy nap írni? Ti mikor írtok már? Nekem nagyon sok mesélni valóm van, legközelebb pl. az Álomcirkuszt KELL méltatnom. Nem hiányozhat egy háztartásból sem.

A középső királylány titka - (nem) csak kötőknek


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak három lánya. Mind a három királylánynak volt valami tudománya.

A legidősebb énekelni tudott, de olyan csengő hangon, hogy kitisztult tőle az égbolt. A legfiatalabb táncolni tudott, de olyan lengén, hogy feltámadt tőle a szellő. Büszke is volt a király mind a két lányára! Csak a középső miatt szomorkodott.

A középső királylány se nem énekelt, se nem táncolt, hanem éjjel-nappal a kötőtűjével bajmolódott. Virágos meg csíkos takarókat, párnákat, szoknyákat, sálakat varázsolt százszínű, csip-csup maradék fonalakból. Hiába kérlelte az apja:

– Hagyd a kötőtűt, leányom, nem való a te kezednek munka! Fogd a hárfát, muzsikálj inkább, a kedvemért! – a középső királylányt nem érdekelte a hárfa, csak a kötésminták.

Egyszer aztán megelégelte a király a hiábavaló kérlelést, és mérgesen az asztalra csapott,

– Nem akarok több pamutgombolyagot és kötőtűt látni a palotámban! Mától hárfázni fogsz leányom, ha tetszik, ha nem! A legkiválóbb mestert szerződtetem melléd!

Attól a naptól kezdve hárfázott a középső királylány. Nemsokára már olyan finoman, olyan lágyan játszott, hogy kinyíltak tőle a virágok a kertben. De el ne feledjem, hogy a legkedvesebb kötőtűjét meg egy kosárka színes fonalat előzőleg mégiscsak elrejtett a titkos ládikójában.

Telt-múlt az idő. A lányok eladósorba kerültek. Megérkezett az első kérő, Mosolygó királyfi. Meghallgatta a lányok énekét, hárfázását, megnézte a táncot, aztán így szólt:

– Felséges urambátyám, add nekem a legidősebb lányodat, aki olyan ábrándosan hárfázik!

– Adta-teremtette! Így összekeveredik a sorrend! – mérgelődött a király. – Adnám a legidősebb lányomat, hogyne adnám, hisz neki kell elsőként férjhez menni, de te a hárfázó lányomat kéred, s ő a középső!

– Jaj, felséges urambátyám, biztos, hogy nem ő a legidősebb?

– Biztos, ha mondom!

– És nem is a legfiatalabb?

– Itt a születési bizonyítvány, ha nekem nem hiszel!

– Nem értem... – zavarodott meg a királyfi. – Minden mesében a legidősebb, vagy a legfiatalabb királylány a legügyesebb, a legszebb, a legkedvesebb – és nekem éppen a középső tetszik! De mit tegyek, ha olyan szívhezszólóan hárfázik?!

Tetszett a középső királylánynak Mosolygó királyfi, ezért így szólt:

– Engedjen hozzá, édesapám, legalább magának itthon nem lesz több gondja rám!

– Jól van, no – enyhült meg a király. – Ha te is úgy akarod, akkor legyen! Tied a középső lányom, Mosolygó királyfi!

Hamarosan megtartották a lakodalmat. Mosolygó királyfi apja a fiának adta a koronáját, így az ifjú pár lett a szomszédos Mosolygó birodalom uralkodója.

– Kedves feleségem – fordult egyszer az új király a feleségéhez. – Egész országom tündérként tisztel, hiszen hárfád szavára nyílnak-csukódnak a kertekben a virágok. Te vagy a legügyesebb, a legszebb, a legkedvesebb. Mondd hát meg nekem, hogy miért bujkál mégis bánat a szemedben, mit őrzöl a titkos ládikóban, és hová surransz ki éjszakánként a hálószobából, amikor azt gondolod, hogy én már alszom?

– Türelem, felséges férjem – mosolygott a királyné. – Megtudsz majd mindent, ha eljön a karácsony!

Úgy is lett. Elmúlt a nyár, az ősz, leesett a hó, beköszöntött a karácsony. Az ünnep estéjén a királyné egy szerény csomagot nyújtott át a királynak.

– Ez az én legnagyobb ajándékom, kedves férjem, mert ezt a szívem örömével, szeretetből készítettem neked!

Dobogó szívvel bontogatta a csomagot Mosolygó király. Mit gondoltok, mi volt benne? Egy száz színben pompázó, hosszú, puha gyapjúsál!

– Ezt a sálat kötöttem neked éjszakánként, a titkos ládikómban őrzött kötőtűimmel, a kosárkámban rejtegetett száz színes fonálból! – kacagott a királynő, büszkén ragyogó szemmel.

– Hová tűnt a szemedből a bánat, kedves feleségem?

– Ó, ha én a kötőtűimmel bajmolódhatok, akkor én mindig boldog vagyok!

Törvényt hozott akkor a király, hogy minden alattvalója olyan munkát folytathasson, amit szíve örömével, szeretetből tud végezni. Így lett a Mosolygó birodalom a földkerekségnek nemcsak leggazdagabb, de legboldogabb birodalma is. Aki nem hiszi, nyissa ki a térképet, és látogassa meg őket!


Egyszerű mese, de kedves. Egy új olvasóm blogján találtam a linket... Nézzetek be ti is!


Égből pottyant mesék

2010. október 10., vasárnap

"Szerinted...? Te mit gondolsz...?"

"Kiskoromban a nagymamámmal sokat voltam temetőben. Ő a férje sírját ápolta, én gesztenyét szedtem, játszottam, de lehetett a sírnál kicsit kapirgálni a kisgereblyével… A gyerekben még nincs félelem, azt a felnőttek plántálják belé. Könnyebben megérti, hogy valaki elment, mostantól itt a helye, ide jövünk meglátogatni virággal, mintha azt mondjuk, hogy elaludt és nem ébred fel többé, mert akkor fél, ha elalszik, ő sem ébred fel. A tudatlanság, meg a féligazság félelmet szül."- mondja Shaffer Judit, a Hospice-Palliatív egyesület elnöke.

A tejes cikk: A halál várhat

Nagyon megérintett ez a szöveg, érdemes az írást elolvasni. Miért tettem ide? Szerintem sokatoknak adhat eseteleg választ arra, ill. segíthet abban, hogy mit válaszoljatok a gyerkeknek, amikor a mesékről kérdez például. Azt szokták mondani, hogy mindig annyit mondjuk, arra válaszoljunk, amit a gyerek hallani akar, amire tényleg kiváncsi. Ezt elég nehéz bemérni. Én úgy próbálom meg, hogy visszakérdezek, hogy "Szerinted mit jelent? Szerinted miért mondja?" stb. Ilyenkor nagyon érdekes dolgok derülnek ki arról, hogy mi zajlik a gyerekekben, mire asszociálnak egy-egy mesebeli történés kapcsán. Így nagyobb eséllyel nem mondunk olyat, ami neki megterhelő. És ami itt a szöveben a legfontosabb, hogy "a féligazság félelemet szül." Szerintem ez a kulcs a mesékkel kapcsolatban is. Szinte mindegy, hogy mit mondunk, csak igaz legyen. A visszakérdezéssel pedig megtudhatjuk, hogy valójában mire kiváncsi. Érdekes, hogy van olyan vidék, ahol a tündérmeséket igaz meséknek hívják.

Szerintetek?

2010. október 9., szombat

Böngészők

Nekünk mind az öt Böngésző megvan, amint megjelentek mindig gyorsan hazaszállítottam. A lányom nagyon sokat forgatja, egyedül olvassa, követi egy-egy szereplő, vagy tárgy útját (pl. becsomagolt ajándékok: mi lehet benne, ki kapja, mikor adják át, hol?). Az oviba és az iskolába is megvettem őket ajándékba (nincs rá pénz egyik helyen sem...) és nagy-nagy öröm, amikor reggel látom, hogy ketten-öten körbeülik, körbehasalják a gyerkek és vizsgáztatják egymást, vagy egyszerüen csak nevetgélnek egy-egy rajzon.



Memória játék is van hozzá, s abban nem egyforma lapokat kell keresni, hanem rövid történetek vannak a két képen. Pl. anya és kisgyerek sétálnak, a következő képen pedig viszi a gyerkőcöt a nyakában. El szoktuk mondani a "történetet", mielőtt beszebeljük a megtalált párt. Ilyet is ajándékoztunk a sulinak.



A Böngésző sorozatról mindent itt

Sőt, ilyen is van hozzá a Naphegy oldalán:

Játékötletek letöltése (pdf)

Én magam nyelvtanáként is használom a Böngészőket, sőt gyógypedagógusként is fogom használni. Óriási örömforrás és tudásbázis gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, szerintem.

2010. október 8., péntek

Öcsi és Bátyó...

...Marék Veronikától. Régi gyermekújságokban jelentek meg az apró képes epizódok.
Akkor vettem, amikor Gerda fél éves volt, és mostanában került le a meglepis kosárból, hogy megtörjön a Vakond a városban hetek óta tartó egyeduralma :-)


És bár sokkal hosszabb és bonyolultabb meséket is meghallgat, nagyon szereti ezeket az egyszerűen és tömören fogalmazott hétköznapi kis szösszeneteket is. A kiválasztási procedúra a kedvence: a borítóról választ, majd addig lapozunk, míg meg nem találjuk a kívánt epizódot a kép alapján.

Volt róla szó, hogy a régi történetei jobbak, mint az újak. Azért ITT akad 1-2 jópofa újdonság is. Nálunk pl. a Laci és az oroszlános háttérkép virít a számítógépen :-)

Ha már szóba került... II.


Bechstien Az elvarázsolt királykisasszony című mesegyűjteményét említettétek, íme. Nekünk is megvan, volt idő, amikor nagyon sokat forgattuk, különösen szerettük a illusztrációkat (Szegedi Katalin, biztos ráismertek... Ezt most találtam, érdemes belekukkantani : Arckép: Szegedi Katalin - illusztrátor). Bechsteinről tudni kell, hogy udvari meseszállító volt, s a korabeli izléshez és udvari etiketthez igazította - önkényesen - a meséket, és valóban simább, kevésbé kedélyborzoló a meseszövés. Bechstein, Ludwig

Nekünk ezek a gyűjtemények vannak meg Boldizsár Ildikó szerkesztésében. Sok kedvenc lapul bennük, s bátran állíthatom, hogy ezek között nincs olyan, ami kiütötte volna biztosítékot.


Ezt sokáig nem vettem a kezembe, mivel a Reader's Digest címkén megakadt a szemem és ez elriasztott. Nemrég vettem észre, hogy Takács Mari illusztrála (pedig ez kiszúrja az ember szemét...) és Ildikó szerkesztette. A fiam kedvencei a Mesék bölcs emberekről és a Mesék bátor emberekről fejezetek, a kislánykáé pedig a Mesék a szerelemről...



Ebben a fentiben van az életmesém, legalábbis az, amit most annak gondolok. Kiváncsi valaki, hogy melyik az? De lehet tippelni is. Van aki már tudja...

Arra már gondoltatok, hogy magatoknak olvassatok mesét? Vagy a párotokkal egymásnak, amikor a gyerekek már alszanak?

Nézegetős kisfiúknak

Ha nem bánjátok, én sorra bemutatnám azokat a könyveket, amit a fiaim előszeretettel nézegettek, "olvasgattak" annak idején. Irodalmi értékük nem annyira jelentős, viszont nagy-nagy kedvencekké váltak, néhanapján még most is előkerülnek. Talán arra jók, hogy megszerettessék a könyveket a gyerekekkel.
Az első ilyen a Passage kiadó gondozásában megjelent "Nézd, milyen..." sorozat volt.Számtalan témában jelent meg: városok, emberi test, történelem, találmányok, biblia, állati rekordok, az erdő világa, művészetek, zene, karácsonyi hagyományok, képzelet, dinoszauruszok és még sorolhatnám.

A könyvek lényege és ezért ajánlatos inkább óvódáskorúaknak, vagy kezdő olvasóknak, hogy egyszerű kis képeken mutatja be az adott témát, néhány rövid mondattal kiegészítve. Ezt a képet pl. a Mesterségek könyvéből ragadtam ki, bemutatja, hogyan kerül a nagykereskedelmi raktárból az élelmiszer a boltokba, egészen a pénztárig.
De ha az imént mutattam a tengerről szóló könyv borítóját, arról is elmondanám, hogy nem csak arról van szó benne, hogy milyen halak élnek a tengerben, hanem azt is leírják, milyen hajók járnak rajta, halászhajóktól az óceánjárókig, milyen legendák kapcsolódnak a tengerekhez, írnak a kikötőkről, világítótornyokról, stb.
Egy-egy kedvenc témakör rongyosra olvasva, némelyiknek már borítója sincs:)
Egyetlen probléma ezzel a sorozattal, hogy már nem kapható, illetve újabb, átdolgozott kiadásban talán igen, de véleményem szerint az már nem ennyire jó.

2010. október 7., csütörtök

Ha már szóba került...

A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY

Ez egy olyan mese, ami nagyon fontos dolgokról szól. Amikor a kutatás során felmerült, hogy érdekes, és jó lenne az egyik kislánynak, akivel rendszeresen találkoztam és meséltem neki, akkor azt volt az első reakcióm, hogy ezt én egy gyerekenek SOHA nem mesélném el és ez így van azóta is...

De... nemrég levettük itthon a polcról Schäffer Erzsébet mesegyüjteményét, meglepő módon Mesekönyv a címe, és megtaláltuk benne ennek a mesének az india párját, címe A gyöngyszemek. Nagyon megszerettem, el is olvastuk és nagyon rendben van a történet, pedig mintha csak az lenne a különbség, hogy nem kivájják, hanem kiveszik a szemét.


Mit gondoltok erről?

(Remélem rákattintva és felnagyítva olvasható...)

2010. október 6., szerda

Aktuális


Mint ma megtudtam, pont a héten zajlanak az Országos Családi Könyvtári Napok. Érdemes körbenézni kedvenc könyvtáratok honlapján, háza táján, mert bizonyára ott is sok programot, előadást, könyvvásárt szerveznek.

Ha esetleg lézengene erre fehérvári olvasó, a mi könyvtárunk programja: http://www.vmmk.hu/osszefogas2010/osszefogas.htm

"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat."

Enedjétek meg, hogy idézek egy rövid szemelvényt a népmeséről.

'Jungtól származik a fenti idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz a mesehős útján járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.

„Johanna karácsony előtt született, 24 hétre. 85 deka volt és 35 centiméter. Az édesanyja hívott fel zokogva, hogy azt mondták neki a kórházban, hogy itt már csak a mese és a csoda segíthet. Összeválogattam mindkét szülőnek két óra mesét, ők magnóra mondták, és betettük az inkubátorba. Perceken belül normalizálódott az összes gépek által mérhető életfunkció. A mesék az élet és a halál kapuján átmenő hősökről szóltak. Johannát Pünkösdkor kereszteljük. Hétszerte szebb, mint amikor megszületett, akár a mesében.”

A történet (Boldizsár Ildikótól) erősített meg abbéli hitemben, hogy a népmesékkel gyógyítani lehet, és természetesen nem csak a fentihez hasonló vészhelyzetben. Mert a mesékben minden benne van, amit egy nemzet ősi tudásként felhalmozott, egyetemes szellemi tanítások összegzése, egy-egy nép szellemi kincsestára.

A népmesék hősei mindennel tudtak még beszélni, ami élt. Egységben voltak a természettel, hallgattak az ösztöneikre, nem létezett számukra lehetetlen. Ha segítőre volt szükségük, hívták az állatokat, a szelet, a napot. Ha meg kellett halni, hát meghaltak a célért, majd újjászülettek hétszerte szebben, erősebben. (Ahogy mi is meghalunk és újjászületünk egy-egy probléma megoldása után.)

A mesék problémákkal foglalkoznak. A tiéddel, az enyémmel, az övével…

A mesében semmi sem szép, semmi nincs rendben. DE: Mindig minden rendbe hozható. Ahogy mi sem kapunk sosem több feladatot, mint amennyit elbírunk. A mese minden kapun átsegít. A szerelem, az elválás, a születés és a halál kapuján egyaránt átvezet. Minden emberi kapcsolatot feldolgoz és bemutat. A barátságtól a szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelemig. Mindenre ad választ, ha figyelünk és elkezdünk a mese, tehát az őseink nyelvén gondolkodni.

A mesével üzenetet kapunk. Miért születtünk? Mi a dolgunk a világban? Úgy kell hát olvasnunk a mesét, hogy tapasztalatot szerezzünk! Mit üzen az nekünk mint nőnek, anyának, barátnak, gyereknek, férjnek, apának... A meséken keresztül rájövünk, ezernyi út és megoldás létezik mindenre.

A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól. Mindenkinek, aki a saját SORSÁT szeretné megélni.

Bajzath Mária Éva

pedagógus, mesekutató'

Ráadásnak egy 10 éves kislány diákköri dolgozata (országos 3. helyezett), amelyenek vezető tanára Bajzáth Éva volt:

Tóth Nikolett 4. o. tanuló, mesekutató

2010. október 5., kedd

Ezeket hoztam ma haza


Lackfitól bármi jöhet, felnőtteknek és akárhány éves gyerekeknek. Nekünk már jópár megvan: Köver Lajosok, A buta felnőtt, Apám kakasa (ezt ki ne hagyjátok!)... Nagyon szeretjük és ha lehet, főleg ha aprópója van, mondogatjuk a rímeket.


Azt hiszem ezt sem lehet igazán kinőni, néha meg nem is annyira néha még most is bolondozunk Hangával (6), Domával (8) és ilyenkor nagyon jól jönnek a höcögtető, ringató, csiklandozó mondokák. Kállai Nagy Krisztina rajzai szerintem minden könyvet kívánatossá tesznek. A fenti Lackfi könyvet is ő illusztrálta. A Piros ovi volt tőle az első kedvencünk.


November 7-én jön a 2. rész, lesz bemutató is, ha jól emlékszem a MÜPÁ-ban.


A rajzok láttán gondoltam, hogy ez a Tölgyerdő meséi csak jó lehet, mert azonnal ráismertem a Graffaló alkotójának jellezetes stílusára. Ugye a Graffalót ismeritek és szeretitek? Nemrég láttam hogy rajzfimet is készítettek belőle, érdemes keresni. Szóval ezekben lehet nyitogatni, keresgélni, és bár hivatalosan rég kinőttük, de amikor Doma elolvassa a hugának, akkor az anyai szívnek meg kell olvadnia...


Itt a Garffaló, ha valaki még nem ismerné.


Sikerült egy turiból hazahoznom őkelmét...

Manómese


Ezt a mesekönyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, egyszerűen nem tudtam ellenállni a lenyűgöző borítónak. A történet sajnos, már korántsem olyan fantasztikus, egysíkú, még a gyerekek számára sem tartalmaz semmi meglepő (vagy akár klisészerű) fordulatot, bonyodalmat, inkább a művészi illusztrációk teszik rendkívülivé a kötetet. A lányaim is lelkesen nézegették a képeket. A rövidke meséhez nem volt sok kérdésük, hozzáfűzni valójuk, bár, ha épp tanulságot akarunk levonni a történetből, kis hozzámeséléssel, beszélgetéssel azt is meg lehet tenni. Többszöri átlapozás után nem venném meg a könyvet, de a könyvtárból hazacipelni azért érdemes volt. A könyv egyébként a Naphegy Kiadó Művészi könyvek sorozatának része, biztos vagyok benne, hogy a többi kötetre is sort kerítünk majd.



És egy kapcsolódó felvetés, ami szintén érdekes része a gyerekkönyveknek; a sok esetben általam szépnek tartott illusztrációk nem mindig kötik le a gyerekeket, míg - köztudomásúlag- a Disney-szerű giccseket szinte kivétel nélkül szívesen nézegetik.. (Ami pl. nagyszülők kedvenc érvelése szokott lenni a harsány és ízléstelen mesekönyvek vásárlásakor) Vajon hol lehet megtalálni a közös keresztmetszetet? Mennyire lehet, kell a gyerek esztétikai érzékét befolyásolni a mesekönyvek által? (Mutatok majd olyan mesekönyvet is, ami vélhetőleg elég megosztó lesz majd giccs, nem giccs kérdésben.. :) )

2010. október 4., hétfő

Bejelentkezés

Közhelyekkel fogok indítani, bocsánat érte, de azért valami formalitás is legyen a dologban...
Mert közhely, hogy olvasni jó és olvasni kell - de nagyon nem mindegy, hogy mit. Felnőtteknél sem, hát még a képlékeny lelki- és ízlésvilágú gyerekeknél. Az elkápráztató kínálatban mégis, hogyan találjuk meg a megfelelő könyveket? Ki emlékszik még gyerekkora nagy kedvenceire? (Ki az a szerencsés, akinek megvannak a régi mesekönyvei?) Vagy hogyan válasszunk az új kiadványok tengerében? Akár az élet más területeit, a gyerekkönyv piacot is elárasztották a silány minőségű, tartalmú, giccses könyvek, újságok, s szomorú tapasztalataim szerint ezeknek sokkal jobb a reklámjuk, hozzáférhetőbbek, mint az igazi értékeket képviselő művek.
Ezt a blogot nem szerzők, kiadók, szerkesztők vagy műkritikusok írják majd, hanem anyák - egyáltalán nem pályaszélről - megosztva egymással és az olvasókkal jó, vagy kevésbé jó tapasztalataikat a gyerekirodalom gyöngyszemeiről.