A Hóember / The Snowman

Nagy kedvencünk a The Snowman, azaz A Hóember, amely eredetileg egy 1976-ban született csodálatos mesekönyv, amelyból később (1982) rajzfilm is készült. Ennek zenei aláfestése egy szinfónikus zenemű, amelynek a rajzfilmmel kísért magyarországi ősbemutatóját volt szerencsénk itt, Budapesten meghallgatni néhány évvel ezelőtt. Sajnos ennek semmi nyomát nem találom, pedig szerettem volna megemlíteni a szevezőket, előadókat. De hátha valaki emlékszik az olvasók közül... segítsetek! A rajzfilmet az egyik rajzfilmcsatorna vetítette tavaly, sajnos azóta nem láttam, pedig nagyon szeretném elspájzolni.

Itt Top 10 picture books, at least for today, így mélatják Hóemberes könyvünket:

"The Snowman, by Raymond Briggs.
This book is so beautiful and magical. The mood is so powerful and real to life, but so much like a dream. The scene when they are flying over the city gives me chills every time I see it. Lovely."

Azaz, hogy: "Ez a könyv annyira gyönyörű és varázslatos. Annyira erőteljes a hangulata, és életszerű, mégis olyan, mint egy álom. S az a jelenet, amikor a város felett repülnek... minden alkalommal borsózik tőle a hátam." Nekem is...

Miről is szól? Nézzük a Wikipédiát.

A "Walking in the Air" Raymond Briggs 1976-os A Hóember című mesekönyvéből készült 1982-es rajzfilmhez írt zene, melynek szerzője Howard Blake. A mesében a dalt a Szent Pál székesegyház egyik karénekese, Peter Auty adta elő. Az ezt követően megjelent, az Egyesült Királyság eladási listáin az ötödik helyig jutó kislemezen a számot a wales-i Aled Jones karénekes énekelte fel, s ennek köszönhetően népszerű híresség vált belőle. Bár Jones változata nem egyezett meg az eredeti, a mesében elhangzott változattal, de Howard Blake ezt is engedélyezte. Ezt követően a "Walking in the Airt" számos különböző művész több, elétérő műfajban is feldolgozta.

A dal a brit televíziókban karácsony környékén rendszeresen levetített mesefilm központi motívuma. A mese története a következő: egy fiatal fiú és az általa épített, életre kelt hóember rövid ideig tartó kalandjait mutatja be. A történet második részében a fiú és a hóember az Északi-sarkra repül. A "Walking in the Air" az utazás zenei motívuma. Itt egy hóemberek által rendezett partin vesznek részt, ahol a fiú az egyetlen emberi lény. Találkoznak a Mikulással és a rénszarvasával, és a fiú egy hóemberekkel díszített zsebkendőt kap ajándékba..."

The Snowman (part 1), a You tube-on

Sámuel Szentestéje

Az első Karácsony egy kicsi pásztor, Sámuel elbeszélésében, ahogy ő látta, ő átélte.
A születés misztériuma és hétköznapisga könnyedén összegyúrva és gyönyörű illusztrációkkal elmesélve.


Sok-sok éve olvassuk, tegnap mégis kimaradt az ajánlóból. Szívből ajánlom egészen kicsiknek is.

Advent, Mikulás, Karácsony - a mi téli kedvenceink

Az örök első, a már sokszor emlegetett Pettson karácsonya, amelyet Sven Nordqvist írt és rajzolt. Nem lehet megunni, sok-sok meglepetés, titok az oldalakon. A gyerekek órákig tudják lapozni é mindig találnak valami újat a kedves képeken. Mi a rajzfilmet is beszereztük, és szoktuk ilyentájt meg-meg nézni. Nagyon kedves, humoros, szerethető világ.


Ritkábban emlegetik Nordqvist másik karácsonyi történetét, a Kobold karácsonyi titka című könyvet. Mi ezt is nagyon megszerettük, a gyerekek kiváncsian lapozgatták a nálunk nem annyira ismert koboldokról szóló, nagyon kedves, hagyományos, északi történetet. Sokat tanulhatunk belőle mindannyian.


Finnországban nagyon népszerű Mauri Kunnas munkássága. rengeteg könyvet lehet találni tőle, ezek közül náhányat le is fordítottak magyarra. Legalább annyira termékeny, mint Richard Scarry, a Tesz-Vesz viág megalkotója. Mi a Mikulás cíművel ismerekedtünk meg közelebbről és ez is mindig előkerül december közeledtével. Nagy kedvenc lett ez is.


Kicsit furcsa képi világú könyv A Mikulás otthona, Korvatunturi (Fül hegy, amely egy tényleg fül alakú hegy Lappföldön, a finnek szerint a Mikulás otthona), de nekünk bejött. Ez nem egy összefüggő mese, hanem amúgy lexikonszerűen lehet benne barangolni, ha közelebbről meg szerenénk ismerkedni a finn mendemondákkal, szokásokkal, a lappföldi élettel. Szeretjük.


A végére még idebiggyesztem ezt a könyvet. Egyszer véletlenül bukkantam rá, egy szupermarketben kallódott, brutálisan le volt értékelve, de már első belepillántásra látszott, hogy kicsek lapulnak benne. És tényleg! Szívhez szóló, barátságos, környezetbarát, hagyományos mesterségekhez kapcsolódó ötletek, gyermekbarát, könnyen, sikerélménnyel megvalósítható téli lelekvidámítók találhatóak benne. Nemezelés, famunkák, fémkalapásás, papírdekorációk. Keressétek, kapható!

Könyv a valódi Mikulásról

Azt úgy nagyjából talán mindenki tudja, hogy a Mikulás valódi személy volt és hogy az ő jószívűségére emlékezve csempészünk cukrot, diót, mogyorót a gyerekek kitisztított csizmácskáiba. Aki viszont ennél pontosabbat is szeretne tudni - meg elmesélni a gyerekeinek - annak szívesen ajánlom a Bencés kiadó Szent Miklós című kis füzetkéjét.

Megtudhatjuk például, hogy Miklós is mások jószívűségének köszönhette, hogy felnőtt, hiszen szülei halála után nagybátyja nevelte fel. Persze szerepel az ismert történet is, hogy szegény lányok hozományának valót ajándékozta oda titokban, de pl. az is, hogy egy éhínség idején egy kereskedőtől felvásárolta egész hajórakományát és azt szétosztotta a szegények között. És még az is, hogy Miklós miért lett a hajósok és bajbajutottak védőszentje. De ezt már nem árulom el, olvassátok el a könyvet!

Már három éves kortól élvezhető, mert minden lap egy nagy kép, s csak rövid kis szövegek vannak hozzá.

A költő és a gyermek

Élmény. Beszámoló.

Lackfi János volt a kispesti Szabó Ervin könyvtár vendége egy szombat délelőtt. Szerencsére kaptunk egy fülest (ez kétértelmű...?), másszóval fű alatt hírt kaptunk róla. Amúgy eléggé el volt hallgatva, nem túl felhasználóbarát a könyvtárhálózat honlapja, szerintem.

Hatalmas élmény volt mindenkinek, aki odatalált. Még egy harmadikos osztályt is kivezényeltek, szerintem a biztonság kedvéért, de családok is megjelentek szép számmal. Az osztály is le lett nyűgözve.

Lackfi briliáns volt. Szórakoztató, könnyed, vicces, harsány, elbűvölő, szerény(telen), őszinte, sodró, nyers, lírai, kitárulkozó... és a fiamat is teljesen elvarázsolta. Mindkét gyerkőc végig figyelt, kacagott, csodálkozott... pl. hogy a kakadura lehet azt mondani, hogy pisidu? Szabad? Mondhat ilyet egy költő, egy felnőtt? Lackfi János, a buta felnőtt. Ilyet is lehet mondani, bizony.

Amint hazaértünk, (de már útközben is a hallott verseket próbálták rekonstruálni...) előkerültek a könyvespolcról a Lackfi kötetek. Igen, van pár, bevallom. Meg is mutatom mindjárt.
A fiam, már olvas, nekiállt lapozgatni, néha kért, hogy keressem meg ezt vagy azt verset, amit együtt hallottunk a könyvtárban, de aztán belefeledkezett a versörömbe. Rájött, az élmény hatására, hogy a vers mennyivel több, mint az a pár szó, ami egymás mellé van rakva.

Bejelölgetett verseket, gyakorlota, de aztán végül nem merte elvinni az iskolába... Másnap egy kicsi segítséget kértem a tanítótól (áldassék a neve!) és másnap már hajlandó volt mesélni az élményről. -Doma, milyen verseket olvasott fel a költő? -Én arra nem emlékeszem, hogy milyen verseket olvasott, csak azt tudom, hogy azóta csak Lackfi verseket olvasok otthon.
Aztán fel is olvasott négy verset a társainak.

Ezeket a könyveket vettük le itthon a polcról:









Hát így. Ballada a költészet hatalmáról.

A Bögre család 1., 2. a fa alá érkezik. Ez már biztos. Azokban van két nagy kedvenc, amit nem találtunk meg itthon.

Ezeket hoztuk haza a könyvtárból

Bár hónapról hónapra megfogadom, nem fogok ennyi könyvet hazacipelni, egyelőre csak egyre "rosszabb" a helyzet, lassan kimerítjük a maximálisan kölcsönözhető mennyiséget. :) Persze, kárpótol az a lendület, amivel a lányok itthon rávetik magukat az új szerzeményekre. És megérte az abszolút tiltás kerülése is; ez alkalommal már egyikük sem akart Disney könyvet hazahozni, amit eddig sohasem tudtunk elkerülni. (Eddig ez volt az a mese, amit legeslegelőször kellett elolvasni, aztán többet elő sem került a kölcsönzési idő alatt.. ;)) A vélemények kb. egy heti ismerkedés után születtek.

Kata könyvei (2+):


Klasszikus Marék mese, abból a fajtából, ami nekem is tetszik- a Boribon történetek közül azok a kedvenceim (kedvenceink), amiben van valami ritmika, és ez ilyen.


Ez pedig pont az ellenpélda, valahogy nem jött be igazán a történet, a lányaim ennek ellenére majdnem ugyanannyiszor kérik ezt a mesét is, mint a 7 lufit. (Az eddigi rekorder az eredeti Boribon, a szürke mackó volt.)


Régóta keresek olyan könyvet, amivel az óvodásomnak érzékeltethetném, megtaníthatnám az évszakok, hónapok váltakozását. Itt minden hónaphoz tartozik egy aktuális történet. Mesének nem valami nagyszerű, de kedves kézműves ötleteket meríthet belőle az ember, s egy évszakokról szóló beszélgetésnek jó alapja lehet. (Marék Veronika Tegnap, ma, holnap-ját korábban szintén az idő megmagyarázásához, illusztrálásához segítségül vásároltam, nem aratott nagy sikert, és különösebb eredményt sem hozott.)


Az első pillanattól, ahogy megláttam, beleszerettem a Kis Királylány karakterébe, annyi humor és báj van benne. Eddig leginkább mesefilm formában találkoztak vele a lányok; a könyvekkel most ismerkedünk. Nos, ez a mese jó kis öngól volt: így jár az az anya, aki tanmesékkel akarja megtömni a nemalvós gyereke fejét- és nem olvassa el előre a mesét. Semmi tanulság, semmi meggyőzés, hogy mégiscsak éjjel kéne aludni, a végén viszont egy aranyos csattanó, amit már az ovis is jól megért és kuncog rajta. A kicsi ezzel szemben remek ötleteket merített további kifogások felhozatalára esti alvásidő környékén. :D
(Itt lehet belekukkantani.)


Számomra nem vált teljesen egyértelművé, miről is szeretne szólni ez a mesekönyv- a számolásról, az élőlények közlekedési módjairól vagy magukról a rovarokról, mindenesetre egyik témát sem sikerült megfelelően körbejárnia, a vékonyka füzet eléggé szerteágazó, esetlegesnek tűnő, jó sok hozzámeséléssel azért használható, ha a gyerekeket le tudják kötni a kedves illusztrációk. A könyv végén a szülőknek külön útmutató is van a használathoz.. de ez inkább csak vicc.
(Itt lehet belekukkantani.)


Az őszi tematikus könyveket böngészve találtam erre a kötetre, melynek az illusztrációit rögtön elragadónak tartottam. Sajnos, mellé egy igencsak lapos, mindenféle bonyodalom és konfliktus nélküli történet társul, klisészerű befejezéssel; kb. a Manómesével egy kategória.


Sajnos, az Őszi böngészőhöz nem jutottunk hozzá, így jobb híján - próbaként, beválik-e itthon- a télit kölcsönöztük ki. Számomra kicsit a nyelvtankönyvek képi világát idézi, a hátoldalról állandóan puskáznunk kell a karakterek neveit, tulajdonságait, de még erősen az ismerkedési fázisban járunk csak; ezt a könyvet önállóan egyikük sem vette még le a polcról, de amikor én veszem elő, sikerül lekötnöm vele őket.

(Sára, a középsős lányom könyveit inkább egy külön postban veszem sorra.)

Csipkerózsika

Az előtörténet: Bár Disney-féle Csipkerózsikát nálunk otthon biztos nem látott Do - más Disney-t se nagyon -, azért az óvodából hazahozta a lelkesedést. S persze ostromolt hónapokig, hogy vegyük meg azt a könyvet, ami Zsófinak meg Dórikának és még ki tudja ki mindenkinek megvan. Keményen ellenálltam egy darabig, aztán a Haus der Musikban (és a múzeumi boltban) tett látogatásunk húzott ki a slamasztikából, ott ugyanis megláttam ezt a Csipkerózsikát.

A szépen megrajzolt mesekönyvben olvasható maga a mese, sőt az első oldalon a zenemű keletkezésének története is - s a hozzá adott CD-n meg lehet hallgatni a Csajkovszkij -féle mesebalettet. A legjobb pedig az egészben, hogy a könyv végén van egy lista, hogy melyik darab a CD-n melyik laphoz tartozik a könyvben. Így miután egyszer elolvastam magát a történetet (na jó, persze röpfordítani kellett), meghallgattuk a zenét, s közben mindig néztük hozzá a kapcsolódó képet, felidéztük, hogy a történet melyik részénél tartunk éppen.

Nem viccelek, a vásárlás napján négyszer hallgatta végig Do a CD-t, és persze addigra már tudta, hogy mikor miről szól a zene. Mostanra ott tartunk, hogy nagyon jól ismeri az egyes részleteket, sőt, néha kéri, hogy ezt vagy azt újra kapcsoljam be, mert van, amit különösen szeret. S amitől a legboldogabb vagyok, az egyes zenei motívumokhoz - ez már saját kútfőből van - hozzákapcsol egyes részleteket, pl. hogy most bújik át a királyfi a tövises sövényen.

Ugye, mondanom sem kell, hogy mióta ez a Csipkerózsika megvan, nem hiányolja a Disney-verziót. :)

Tudom, ebben a blogban kicsit kakukktojás ez a könyv, hiszen németül van, de egyszerűen annyira átütően jó, hogy nem bírtam nem írni róla. Az idegen nyelvű könyveknél egyébként nekünk bevált módszer, hogy a fordítást egyszer leírjuk, és aztán nem kell minden alkalommal rögtönözni. Sajnos hasonló jellegű magyar könyvet nem ismerek, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Én pl. nem gondolom magam különösebben zeneértőnek, és nem tudnám magamtól így elmagyarázni, átadni a zenék meséjét. Viszont ahogy a mi példánk is mutatja, kis segítség - az a lista a könyv végén - is elég, s a többi már megtörténik a gyerek és a zene között.

Léghajóban Gerald Durrell-lel

Szívből ajánlom ezt a két könyvet. Csodás, finom rajzokkal, kedves, jól követhető történetek. Nálunk mindenki szereti. A könyveket is és az állatokat is, no meg a dínókat is. Ja, és ilyen léghajót nagyon-nagyon szeretnénk.

Durrell-től még:


Ezt a könyvet vagy 20 éve némán csodálom. Remekmű a jó kifejezés. Hihetetlen fotók.

Muminok, minden mennyiségben

Arról jutottak eszembe most a Muminok, hogy a Duna TV lead egy filmet, november 31-én, vasárnap.


Ezt:

Mumin és a Szentiván éji színjáték (70 perc)

"Mumin család klasszikus meséin nőttek fel az északi gyerekek. A két különösen varázslatos és kedves figura megálmodója és rajzolója, Tove Jansson, 1930-ban teremtette meg ezeket a vidám kis lényecskéket.
Mumin papa egy szép völgyben építette fel takaros házukat, ahol együtt él Mumin mamával és kis csemetéjével. Muminék barátai Szuszek, Máj, Sniff, Pézsma, Mymble, Szimat. A boldogság és szeretet búvóhelye a Mumin-völgy. Itt van még meleg nyár és hideg tél, s a tenger vize kristálytiszta kék. Itt még lehet beszélgetni a fákkal, s madarakkal, szabad nevetni és álmodni bátran, s a háborúról sem tud senki sem. Úgy érzi az ember, mintha megállt volna az idő, de élményektől sűrű minden nappal. Közeledik Szentiván éjszakája, mindenkinek van egy épkézláb Mumin-ötlete. A Mumin gyerekek ma a tengerhez sietnek, mialatt Mumin papa a házukat építgeti, s ezalatt a kis Muminok a tenger fenekére úsznak. Mumin talál egy igazgyöngyöt, Szuszek pedig egy barlangot fedez fel. Szuszek tisztára odavan az igazgyöngyért, de Mumin mama azt tanácsolja Muminnak, hogy tegye el, őrizze meg, hátha egyszer találkozik még egy lánnyal, Szentiván éjszakáján, s neki ajándékozhatja. De Mumin kijelenti, hogy őt egyáltalán nem érdeklik a lányok.
Annak az évnek a nyara különösen forró volt Mumin-völgyben. Mumin szerette volna, ha ott lenne a legjobb barátja, Szimat. Ő azonban még nem tért vissza téli vándorlásából, pedig már javában perzselt a nyár. Nem volt mit tenni a hőség ellen. Mumin mama kiteregette száradni a mosott ruhát, Mumin-papa újságot olvasott az árnyékban. Mumin mama minden évben kis vitorlás csónakokat csinált fakéregből, és az elsőt mindig valamelyik gyereknek adta. Vajon idén ki lesz az?"

Finnországban volt szerencsénk minden héten egy-egy új epizóddal megismerkedni és hoztunk is filmeket, mert a gyerkek (de mi is) nagyon megszerettük a különös kalandokat, a Muminokat.
Sokat írtak már arról, hogy Magyarországon miért nem lett népszerű, pedig már többször próbálkozak azzal, hogy megszeretessék. Részben oka lehet a fordítások változó színvonala, indokolhatatlan név-változtatások (erről bővebben: Ez nem az a múmin, bocs). Megdöbbentő, hogy még a filmet méltató Duna TV-s ismeretőben is olyan szarvashibák vannak, mint pl. hogy a szerzőséget Lars Jansennek tulajdonítja Tove Jansson helyett, hogy több gyerek van a Mumin családban stb. A stiláris hibákról nem is beszélve. Ki érti ezt?

Nagy Boldizsártól még a témában: Tündérmesei motívumok és azok transzformációi Tove Jansson Múmin-könyveiben

Néhány személyes szösszenet: Muminok, ahogy mi láttuk őket odakint... Tove Jansson Finnországban élő svéd író volt. Többet róla...

Míg el nem felejtem: felnőtteknek is!!!!!

Jucuu, írsz a Mumin múzeumról? Tudod, Tamperében van... Mi már játunk ott.

Van több könyv magyarul, érdemes keresgélni.

Vége főcim következik...

Astrid Lindgren - ugye ki tudod ejteni?

...és még megjegyezni is érdemes a nevét. Mi már jópár könyvén túl vagyunk. Örök szerelem marad az egész család számára. Olvastuk a Harisnyás Pippi három részét, valamit a Juharfalvi Emil (a Macskaháj tanyáról) szintén három részét, de magyarul megjelent még jónéhány kötet.
Nemrég kaptuk külcsön a Lármafalva című svéd filmet (az M1-ről vették fel...), ami szintén az ő könyve alapján készült. Mindig úgy tesszük le a könyveket, hogy bárcsak mi is ott, akkor, így élhetnénk...


Mesés életéről és megszámlálhatatlan könyveiről olvashattok bővebben.

Szívbők ajánlom mindekinek, kicsinek nagynak, boldognak, boldogtalannak (mert garantált gyógyír).

Tematikus, őszi

A Crafty Crow-on mindig irigykedve figyelem, hogy a szezonnak megfelelő, gyönyörű mesekönyveket ajánlanak. Nem lenne kedvetek - akár kommentek formájában is, de még inkább ebbe a postba beleszerkesztve összegyűjteni egy csokornyi hazait? :) (Kép, cím, pár soros vélemény..) Karácsony témában már nézelődtem én is a könyvtárunkban, de az őszről... Ti hány ilyen jó mesét, könyvet ismertek? Sajnos, én a KippKopp sorozatnál megrekedtem.

Mi ezt a kötetet olvastuk, ez abszolút őszi. Még némi kreativkodáshoz is adott inspirációt. :)

Akkor, beleírok... (Gabi)
Nekünk nagyon bejött a Pettson és Findusz, minden kötet, de van egy barkácsolós egész évre, amelyben különösen inspirálóak az őszi fejezetek.


A Böngészők között is van őszi, mi sokat böngésztük.

Korszerű modókák kisbabáknak

Ezen akkorát nevettem, bocs...


Hogy milyen egy korszerű babavers? Hát ilyen:

„Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.”

És ennek a könyvnek lesz egy bemutatója hamarosan a Transit Café-ban.
Varró Dani a Tranzitban október 28-án

Szóval Varró Dani. Tőle már sok mindet szeretünk. Ti mit ismertek? És még az egyik barátunknak a focicimborája is.

Violini, figyelj! Idézet a meghívóból: "A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges)..."

Ezt a verset például a lányomról írta, még régebben (de nem igaziból persze, csak annyira ráillik...):

Varró Dániel: A Babaarcú Démon

Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.

Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.

Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.

És szólt amaz: "Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.

Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.

A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.
De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat."

Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
"Megbántam már - rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom."

"Tán a számolást elvétettem eggyel"
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.

De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.

És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.

Két Egér, nem, nem Kék egér...

Pedig a Kék egér is milyen jó volt, talán DVD-n még most is megtalálható valahol. (Igen.)

Szóval két egér (Könyvesbolt), lássuk csak... Egy hajnali órán elindulni a O km-től, a Batthyány térről és megkeresni az oroszlán díszeket egy javasolt útvonalon. Így kezdődik a múzeumi egér és rokona kirándulása, a folytatást keressétek ebben a csodakedves könyvben. Van egy ilyen nevű könyvesbolt a Lónyai utcában. Irtó kedves hely, én már többször jártam ott. Van hangulat.


Megjelent és kapható még:

Állatok a múzeumban

Különös lények

Színek

Mese, csak felnőtteknek...

"Az irigy testvérek

Egyszer vót egy királynak három leánya, azokot úgy hítták: Kevélység, Kedvesség, Szűvesség. Szerette őköt a király mindegyiket, de Szűvességet, a legküssebbiket leginkább, mett az az apjának legjobban tudott kedvibe járni. De Szűvességhez sok ügyes úrfi es járt, a másik kettőhöz pedig senki az ördög sem. Ezek azétt mindenként irigykedtek; meg es egyeztek benne, hogy őt valamiszerént odább állíttsák.
Kikéredztek egy reggel atyjiktól a mezőre, s onnét bémentek az erdőbe es. Örült Szűvesség a szép helyeken való szabad járásnak; a másik kettő pedig annak, hogy most a madár kezikbe van.
Felszáradt a harmat; a két nagyobb karonfogódzva sétált, a küssebbik pillangók után futkosott, epret szedett, s gondolta, hogy abból apjának es viszen haza - jól tőt az ideje, énekelt, dúdolgatott, hallgatta a szép madáréneklést; s egyszer azon vëtte észre magát, hogy egy rengeteg erdőbe vetődött. Mikor ott jedtibe nem tudta, mitévő legyen, merre gondoljon, hát csak melléje sajdul a két nénje, s azt mondják neki nagy acsarogva:
- No, te gonoszlelkű, mindörökké (mindig) abba jártál, hogy atyánk csak tégedet szeressen, s hogy szerencsénket rontsd? Készülj, mett megetted kënyeredet!..."

A folytatás itt: Az irigy testvérek - CSODACERUZA

Nagyon megrázott a mese, igazi, felnőtteknek való, bár könnyen felismerhető benne több, gyerekeknek szánt változat, pl. egy amit nagyon szeretek a Magyar Népmesék sorozatban, amikor eperszedő verseny van az erdőben, s a kicsit egy fába dugják a nővérei. Van kedvetek erről beszélgetni egy kicsit?

Miért teszem ezt ide? Szerintem, ha a fölnőtt is bajmolódik mesékkel, sokkal hitelesebb közvetítője lesz a gyermeknek szánt meséknek. Szerintetek?

Mese az autóban

Mi nagyon sokat utazunk autóval és amíg kicsik voltak, nehéz volt lekötni a gyerekeket. Egyszer aztán egy kedves ismerősünktől kaptunk egy kazettát, mondván nekik bevált.

A sokat vitatott Benedek Elek meséiről van szó. Én is megfogadtam, hogy ilyet csak idősebb korukban olvasok fel nekik, de valahogy ebben a formában, ezek a mesék, nagyon is jók és mondanom sem kell, nekünk is bevált. Én leginkább az előadásmódnak tudom ezt be, hiszen olyan klasszikusnak mondható színészek mesélik el a hat történetet, mint Ruttkai Éva, Básti Lajos, Mécs Károly, Őze Lajos, Sinkó László, Huszti Péter, Bálint András és még sorolhatnám.(Próbáltam interneten keresni, de nem leltem,  sem CD, sem kazetta formájában. Mi tíz évvel ezelőtt kaptuk, azóta a kazetta már nem is dívik.)

Második számú kedvenc, egy zsákbamacska kazetta, amiről fogalmunk sem volt, milyen. (Mellette szólt, hogy az egyik mesélő Galkó Balázs, akinek nagyon kellemes, duruzsoló hangja van:D) Mesőkéről, a meseevő manóról szól. 14 népmesét tartalmaz, az aláfestő zenekén pedig népdalok  hallhatóak, marimbán előadva. (Ezt CD-n lehet még kapni.)

A harmadik számú kedvenc az nem is annyira kedvenc, mégis időről időre előkerül Ez a Pinokkió egy 1995-ös felvétele, olyan színészekkel, mint Pogány Judit, Csákányi László, Harkányi Endre, Rudolf Péter és még sokan mások. Azt hiszem, ennek a varázsa is az előadókban van, legalábbis számomra. Hogy a gyerekeknek, mi? Talán a dalok, amit gyakran énekelgetnek. (Interneten erre sem találtam rá, viszont nemrégiben egy hiperáruház polcán felfedeztem egyet, eldugva a techno Pinokkió CD-k között...)

Álom, álom, kitalálom... Álomcirkusz

A dal is a kedvenceim között, Palya Bea lemeze. Ismeritek?



Az Álomcirkusz azonban tényleg könyv, olyan fajata, amit mindenkinek olvasni, lapoznia kellen. Szegedi Kata írta és rajzolta.
Kb. 5 éve szeretjük, olvassuk, elő-elő vesszük. A fiam kb. 3 éves korában tudta kívülről, ha elkezdtünk egy mondatot, ő befejezte. ("Don Alvaró, a szőrös szívű cirkuszigazgató..." és a többiek.)

Van benne konfliktus, de szeretni fogjátok, s a megoldás része egy nagy csokor virág és egy répapuding... a vége pedig egy beteljesült álom.

Pont nekünk, pont most

Navigátor – gyermekirodalmi lexikon

Hamarosan megjelenik!

Friss tinta PRO

Egyszerűen imádjuk... Gyakran elővesszük, bele-bele olvasunk. Röhögünk. Mosolygunk, jól érezzük tőle magunkat. Barátnőm fia, aki 2 éves és még alig beszél, minden este követeli belőle a maga adagját. Vannak kedvencei, ő is hangosan kacag. Hogy min? Talán a rímeken, talán a zenéjén, vagy azon, hogy az anyu mennyire imádja.

Kifotóztam a kedvenc versünket (a felnőttek kedvence, a gyerkeknek több más van...), bocs az átabota képek miatt, és remélem nem sértek jogokat. A lódarazsat a lányommal csináltuk, őszi termésekből. Kicsit hasonlít a csótányra, nem?


"Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit) "Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel... Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" - mondja Vekerdy Tamás. De akár énis mondhattam volna...

Hány posztot szabad egy embernek egy nap írni? Ti mikor írtok már? Nekem nagyon sok mesélni valóm van, legközelebb pl. az Álomcirkuszt KELL méltatnom. Nem hiányozhat egy háztartásból sem.

A középső királylány titka - (nem) csak kötőknek

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak három lánya. Mind a három királylánynak volt valami tudománya.

A legidősebb énekelni tudott, de olyan csengő hangon, hogy kitisztult tőle az égbolt. A legfiatalabb táncolni tudott, de olyan lengén, hogy feltámadt tőle a szellő. Büszke is volt a király mind a két lányára! Csak a középső miatt szomorkodott.

A középső királylány se nem énekelt, se nem táncolt, hanem éjjel-nappal a kötőtűjével bajmolódott. Virágos meg csíkos takarókat, párnákat, szoknyákat, sálakat varázsolt százszínű, csip-csup maradék fonalakból. Hiába kérlelte az apja:

– Hagyd a kötőtűt, leányom, nem való a te kezednek munka! Fogd a hárfát, muzsikálj inkább, a kedvemért! – a középső királylányt nem érdekelte a hárfa, csak a kötésminták.

Egyszer aztán megelégelte a király a hiábavaló kérlelést, és mérgesen az asztalra csapott,

– Nem akarok több pamutgombolyagot és kötőtűt látni a palotámban! Mától hárfázni fogsz leányom, ha tetszik, ha nem! A legkiválóbb mestert szerződtetem melléd!

Attól a naptól kezdve hárfázott a középső királylány. Nemsokára már olyan finoman, olyan lágyan játszott, hogy kinyíltak tőle a virágok a kertben. De el ne feledjem, hogy a legkedvesebb kötőtűjét meg egy kosárka színes fonalat előzőleg mégiscsak elrejtett a titkos ládikójában.

Telt-múlt az idő. A lányok eladósorba kerültek. Megérkezett az első kérő, Mosolygó királyfi. Meghallgatta a lányok énekét, hárfázását, megnézte a táncot, aztán így szólt:

– Felséges urambátyám, add nekem a legidősebb lányodat, aki olyan ábrándosan hárfázik!

– Adta-teremtette! Így összekeveredik a sorrend! – mérgelődött a király. – Adnám a legidősebb lányomat, hogyne adnám, hisz neki kell elsőként férjhez menni, de te a hárfázó lányomat kéred, s ő a középső!

– Jaj, felséges urambátyám, biztos, hogy nem ő a legidősebb?

– Biztos, ha mondom!

– És nem is a legfiatalabb?

– Itt a születési bizonyítvány, ha nekem nem hiszel!

– Nem értem... – zavarodott meg a királyfi. – Minden mesében a legidősebb, vagy a legfiatalabb királylány a legügyesebb, a legszebb, a legkedvesebb – és nekem éppen a középső tetszik! De mit tegyek, ha olyan szívhezszólóan hárfázik?!

Tetszett a középső királylánynak Mosolygó királyfi, ezért így szólt:

– Engedjen hozzá, édesapám, legalább magának itthon nem lesz több gondja rám!

– Jól van, no – enyhült meg a király. – Ha te is úgy akarod, akkor legyen! Tied a középső lányom, Mosolygó királyfi!

Hamarosan megtartották a lakodalmat. Mosolygó királyfi apja a fiának adta a koronáját, így az ifjú pár lett a szomszédos Mosolygó birodalom uralkodója.

– Kedves feleségem – fordult egyszer az új király a feleségéhez. – Egész országom tündérként tisztel, hiszen hárfád szavára nyílnak-csukódnak a kertekben a virágok. Te vagy a legügyesebb, a legszebb, a legkedvesebb. Mondd hát meg nekem, hogy miért bujkál mégis bánat a szemedben, mit őrzöl a titkos ládikóban, és hová surransz ki éjszakánként a hálószobából, amikor azt gondolod, hogy én már alszom?

– Türelem, felséges férjem – mosolygott a királyné. – Megtudsz majd mindent, ha eljön a karácsony!

Úgy is lett. Elmúlt a nyár, az ősz, leesett a hó, beköszöntött a karácsony. Az ünnep estéjén a királyné egy szerény csomagot nyújtott át a királynak.

– Ez az én legnagyobb ajándékom, kedves férjem, mert ezt a szívem örömével, szeretetből készítettem neked!

Dobogó szívvel bontogatta a csomagot Mosolygó király. Mit gondoltok, mi volt benne? Egy száz színben pompázó, hosszú, puha gyapjúsál!

– Ezt a sálat kötöttem neked éjszakánként, a titkos ládikómban őrzött kötőtűimmel, a kosárkámban rejtegetett száz színes fonálból! – kacagott a királynő, büszkén ragyogó szemmel.

– Hová tűnt a szemedből a bánat, kedves feleségem?

– Ó, ha én a kötőtűimmel bajmolódhatok, akkor én mindig boldog vagyok!

Törvényt hozott akkor a király, hogy minden alattvalója olyan munkát folytathasson, amit szíve örömével, szeretetből tud végezni. Így lett a Mosolygó birodalom a földkerekségnek nemcsak leggazdagabb, de legboldogabb birodalma is. Aki nem hiszi, nyissa ki a térképet, és látogassa meg őket!

Egyszerű mese, de kedves. Egy új olvasóm blogján találtam a linket... Nézzetek be ti is!

Égből pottyant mesék

"Szerinted...? Te mit gondolsz...?"

"Kiskoromban a nagymamámmal sokat voltam temetőben. Ő a férje sírját ápolta, én gesztenyét szedtem, játszottam, de lehetett a sírnál kicsit kapirgálni a kisgereblyével… A gyerekben még nincs félelem, azt a felnőttek plántálják belé. Könnyebben megérti, hogy valaki elment, mostantól itt a helye, ide jövünk meglátogatni virággal, mintha azt mondjuk, hogy elaludt és nem ébred fel többé, mert akkor fél, ha elalszik, ő sem ébred fel. A tudatlanság, meg a féligazság félelmet szül."- mondja Shaffer Judit, a Hospice-Palliatív egyesület elnöke.

A tejes cikk: A halál várhat

Nagyon megérintett ez a szöveg, érdemes az írást elolvasni. Miért tettem ide? Szerintem sokatoknak adhat eseteleg választ arra, ill. segíthet abban, hogy mit válaszoljatok a gyerkeknek, amikor a mesékről kérdez például. Azt szokták mondani, hogy mindig annyit mondjuk, arra válaszoljunk, amit a gyerek hallani akar, amire tényleg kiváncsi. Ezt elég nehéz bemérni. Én úgy próbálom meg, hogy visszakérdezek, hogy "Szerinted mit jelent? Szerinted miért mondja?" stb. Ilyenkor nagyon érdekes dolgok derülnek ki arról, hogy mi zajlik a gyerekekben, mire asszociálnak egy-egy mesebeli történés kapcsán. Így nagyobb eséllyel nem mondunk olyat, ami neki megterhelő. És ami itt a szöveben a legfontosabb, hogy "a féligazság félelemet szül." Szerintem ez a kulcs a mesékkel kapcsolatban is. Szinte mindegy, hogy mit mondunk, csak igaz legyen. A visszakérdezéssel pedig megtudhatjuk, hogy valójában mire kiváncsi. Érdekes, hogy van olyan vidék, ahol a tündérmeséket igaz meséknek hívják.

Szerintetek?

Böngészők

Nekünk mind az öt Böngésző megvan, amint megjelentek mindig gyorsan hazaszállítottam. A lányom nagyon sokat forgatja, egyedül olvassa, követi egy-egy szereplő, vagy tárgy útját (pl. becsomagolt ajándékok: mi lehet benne, ki kapja, mikor adják át, hol?). Az oviba és az iskolába is megvettem őket ajándékba (nincs rá pénz egyik helyen sem...) és nagy-nagy öröm, amikor reggel látom, hogy ketten-öten körbeülik, körbehasalják a gyerkek és vizsgáztatják egymást, vagy egyszerüen csak nevetgélnek egy-egy rajzon.



Memória játék is van hozzá, s abban nem egyforma lapokat kell keresni, hanem rövid történetek vannak a két képen. Pl. anya és kisgyerek sétálnak, a következő képen pedig viszi a gyerkőcöt a nyakában. El szoktuk mondani a "történetet", mielőtt beszebeljük a megtalált párt. Ilyet is ajándékoztunk a sulinak.



A Böngésző sorozatról mindent itt

Sőt, ilyen is van hozzá a Naphegy oldalán:

Játékötletek letöltése (pdf)

Én magam nyelvtanáként is használom a Böngészőket, sőt gyógypedagógusként is fogom használni. Óriási örömforrás és tudásbázis gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, szerintem.

Öcsi és Bátyó...

...Marék Veronikától. Régi gyermekújságokban jelentek meg az apró képes epizódok.

Akkor vettem, amikor Gerda fél éves volt, és mostanában került le a meglepis kosárból, hogy megtörjön a Vakond a városban hetek óta tartó egyeduralma :-)

És bár sokkal hosszabb és bonyolultabb meséket is meghallgat, nagyon szereti ezeket az egyszerűen és tömören fogalmazott hétköznapi kis szösszeneteket is. A kiválasztási procedúra a kedvence: a borítóról választ, majd addig lapozunk, míg meg nem találjuk a kívánt epizódot a kép alapján.

Volt róla szó, hogy a régi történetei jobbak, mint az újak. Azért ITT akad 1-2 jópofa újdonság is. Nálunk pl. a Laci és az oroszlános háttérkép virít a számítógépen :-)

Ha már szóba került... II.

Bechstien Az elvarázsolt királykisasszony című mesegyűjteményét említettétek, íme. Nekünk is megvan, volt idő, amikor nagyon sokat forgattuk, különösen szerettük a illusztrációkat (Szegedi Katalin, biztos ráismertek... Ezt most találtam, érdemes belekukkantani : Arckép: Szegedi Katalin - illusztrátor). Bechsteinről tudni kell, hogy udvari meseszállító volt, s a korabeli izléshez és udvari etiketthez igazította - önkényesen - a meséket, és valóban simább, kevésbé kedélyborzoló a meseszövés. Bechstein, Ludwig

Nekünk ezek a gyűjtemények vannak meg Boldizsár Ildikó szerkesztésében. Sok kedvenc lapul bennük, s bátran állíthatom, hogy ezek között nincs olyan, ami kiütötte volna biztosítékot.


Ezt sokáig nem vettem a kezembe, mivel a Reader's Digest címkén megakadt a szemem és ez elriasztott. Nemrég vettem észre, hogy Takács Mari illusztrála (pedig ez kiszúrja az ember szemét...) és Ildikó szerkesztette. A fiam kedvencei a Mesék bölcs emberekről és a Mesék bátor emberekről fejezetek, a kislánykáé pedig a Mesék a szerelemről...



Ebben a fentiben van az életmesém, legalábbis az, amit most annak gondolok. Kiváncsi valaki, hogy melyik az? De lehet tippelni is. Van aki már tudja...

Arra már gondoltatok, hogy magatoknak olvassatok mesét? Vagy a párotokkal egymásnak, amikor a gyerekek már alszanak?