A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...

2011. március 2., szerda

Igen, persze, Lackfi is ott volt és beszélt is...

A Kortárs Gyermekirodalmi Napok meghívott előadója volt Lackfi is, a részeg elefánt.
Egy ideje rakosgatom ezt a linket, most ide teszem, hogy ne kallódjon el.

Duna TV műsora, Lackfi Jánosról és versekről

Nemsokára Jön, jön jön... a Kövér Lajos 3.
Van, igen, persze hogy van 1. és 2.

Kövér Lajos aranykeze (Év gyerekkönyve 2008) és a


Igen, persze, olvastuk már mind a kettőt. Azt tudjátok, hogy ki ez a Kövér Lajos? Hát ő volt: Kövér Lajos. Természetesen egy utcatáblára volt írva, az óvoda felé menet lehetett minden reggel olvasni, és apunak róla kellett mesélni. Tudom, amit tudok...

2011. február 28., hétfő

Aranyvackor - Átváltozás


Biztosan mindenki tudja mi az az Aranyvackor díj. Talán azt is, hogy idén az ÁTVÁLTOZÁS volt a téma. De ha esetleg azt még nem tudjátok, hogy idén kik kapták a díjakat, akkor pl. itt, a Meseutcában nézzétek meg. Ha valaki azt is tudni szeretné, hogy mi minden hangzott el az aznap délután, ugyanott kezdődő Kortárs Gyermekirodalmi Napok kiadói kerekasztal-beszélgetésén, akkor itt elolvashatja mindazt, amit én feljegyeztem magamnak...

A legjobb pályázatokat a MGYKE által kiadott katalógusban lehet nézegetni, olvasgatni... és nem csak lehet, hanem érdemes is. Nekem már van, de ha valaki tudja, hogy a konferencia elmúltával hol lehet megvenni, legyen szíves ossza meg velünk!

2011. február 23., szerda

Téli uzsonna a Meseházban

Már 2010 nyarán csiripelték a verebek, hogy ősszel nyílik majd egy Meseterápiás Központ, méghozzá a világ első Meseterápiás Központja Paloznakon, Boldizsár Ildikó szakmai vezetésével. Ez a hír egy kötő-horgoló blogger tudomására jutott, aki gondolt egy szépet és meghirdette a Meseházba Meseszép Holmikat felhívást, és bizakodva várta, hogy sok szorgos, hozzá hasonlóan alkotni szerető lány, asszony csatlakozik majd ehhez a kezdeményezéshez. Hamarosan érkeztek madaras párnák, textiltárolók, kulcstartók, madarak... Majd néhány hónap elteltével megérkezett Colette levele, amiben azt írta, hogy ismeri már a Meseterápia című könyvet, hallott már a meseházról, de a felhívást csak jóval a meghirdetése után olvasta.

Colette másfél évvel ezelőtt hatvan asszony és lány közreműködésével megálmodott egy Barátság Takarót, ami végül meg is született, s az ő műhelyében várta sorsa beteljesülését. Boldizsár Ildikó őszinte lelkesedéssel és meghatottsággal fogadta a hírt arról, hogy a kézművesek a Barátság Takarót a Meseterápiás Központnak szeretnék ajándékozni.

Egy tél végi, napsütéses szombaton érkezett a kis küldöttség Paloznakra, hogy átadja az adományt. A központ csak előre megbeszélt, illetve ilyen ritka alkalmakkor látogatható, hiszen nem turistacsalogatónak, látványosságnak találták ki. De most természetesen Boldizsár Ildikó kivételt tett a kézművesekkel. Nagyon különleges, megrendítő élményben lehetett része azoknak, akik végül vállalkoztak az útra. A meseterapeuta friss süteménnyel, gőzölgő kávéval várt minket, de mindenkit jobban érdekelt a ház, a történet, hogy hogyan jött létre ez a csoda a Balaton partján. Ildikó vezetésével bejártuk a még szinte üres termeket, ahol minden, ami már a helyen van, biztos ízlésről árulkodik, és arról, hogy akik készítették, azok mind belefestették, -faragták, -hímezték azt a szívbéli kívánságukat, hogy azok a nehéz sorsú gyermekek, családok, akik felüdülést, életre szóló, útravaló meséket, szeretet, törődést kapnak majd itt, mind egy teljesebb élet reménységét vihessék magukkal.

A séta fénypontja mindannyiónk számára a január elsején megnyílt madárház volt, ahol csatlakozott hozzánk Madár, aki ornitológus, így természetesen mindent tud a szárnyas lakókról. Időközben azonban az is kiderült, hogy az emberekről és a mesékről is majdnem mindent tud. Nagy szeretettel, rajongással beszélt kis barátairól, akik közel százan, főleg trópusi madárfajok képviselői, benépesítik a röpdét. Itt olyasmire lenne nagy szükség, amit nem tudnak ügyes asszonyok megvarrni, megkötni: lehetőleg méretes zöldnövényekre, amelyek páradús, trópusi klímát biztosítanának az itt élő madárseregnek. Ha valakinek kinőtte a nappaliját egy pálma, vagy egyéb ok miatt meg kell válnia mértes növényeitől, értesítse Madárt a meseházban, ő érte megy... Az itt töltött egy órában megfigyelhettük a madarak hétköznapi életét: ettek, ittak, fészket építettek, fiókákat neveltek, udvaroltak, szerelmeskedtek, szomszédoltak és néha még velünk is szóba álltak. Ők apró tanítómesterek lesznek a gyermekek számára, hiszen nagyon sokat tanulhatnánk mi, emberek a madaraktól: a kapcsolódást, identitást, csodálatra méltó tájékozódási, együttműködési képességüket. Az délután estébe hajlott, amikor végül letelepedtünk, körbeültük a nagy asztalt, és jóízűt beszélgettünk még mindenféléről, ami a mesét szerető és varró, alkotó asszonyok friss barátságában fontosnak mutatkozott. Abban a megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy Madár meghatározott minket: ezüstcsőrű pintyként megtalálhatnánk a helyünket a madarak társadalmában. Ezek a pintyek igazán szorgosak, híresek kiváló együttműködési képességükről.

Felmerül a kérdés: lesz-e folytatás? Igen, hamarosan napvilágot lát az új felhívás: szükség van, lesz mesetarisznyákra, hogy minden ideérkező gyermek az itt töltött 10 nap alatt abba gyűjthesse a kincseket, amiket talál, kap: madártollakat, kavicsokat, virágszirmokat, rajzokat... Aki szeretne csatlakozni a szívvel, lélekkel alkotó adományozókhoz, vagy alapanyaggal, ötletekkel szeretne hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez, kísérje figyelemmel Colette és a Kör-Kötő-Kör blogjait, hogy ne maradjon le a születő csodáról.
Köszönjük Ildikónak, hogy szeretettel fogadott bennünket, és talán kicsit jobb emberré lehettünk, nem utolsósorban a mesék változtatásra késztető ereje miatt, és az ő élettörténete is erre biztat mindenkit, aki megismerheti. Zárásként álljanak itt a köszönő levél sorai, amely ezúttal a hatvan foltvarró asszonynak szólt:

„A Meseterápia Alapítvány
nevében szeretném megköszönni a
BARÁTSÁG TAKARÓT
azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik szeretetüket, vidámságukat és életerejüket dolgozták bele a közös munkába, útravalóval látva el a hozzánk érkező gyerekeket. A takaró szimbólum lesz a Meseközpontban: alá fog férni valamennyit felnőtt és gyermek!
Boldizsár Ildikó
Paloznak, 2011. február 19."

Az Óperenciás Ház, téli naplementében fürödve


Ez az írásom a Meseutcában jelent meg. Kukkantsatok be oda is:

Téli uzsonna a Meseházban

Kékmadár it ott járt, olvassátok őt is:

Tegnap újra madár lettem

2011. január 31., hétfő

Mit meséljek a hányévesnek?

Régóta készülök írni arról, hogy milyen korban milyen mesékkel éredemes megkínálni a gyerekeket. Órai jegyzeteimet használtam volna, de most maga Kerekes Vali - akinek az óráit látogattam - összegezte, rendszerezte és írta le mindazt, ami sokat segíthet nekünk, szülőknek, sok kérdést megválaszol. Főleg azokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy hány éves gyerkőcnek milyen mesét válasszunk.

Tehát:

„Mesei” fejlődés a születéstől kisiskolás korig

A meséket, mint évszázadok során áthagyományozódott verbális értékeket, napjainkban leginkább lejegyzett, könyv alakban megjelent formaként ismerjük. Szülőként a legtöbb esetben azzal a problémával szembesülünk, hogy a bőség zavarában nem tudjuk eldönteni, pontosan mit is mondjunk, olvassunk gyermekünknek. Segítségünkre szolgálhat, ha a játékfejlődés mentén megvizsgáljuk, hogyan történik gyermekünk „mesei fejlődése”.

Tovább: Mesei fejlődés a születéstől kisiskolás korig

2011. január 14., péntek

Ágóbágó


Már többen is kóstoltuk, nagyon finom...

Demény Péter költő és Keszeg Ágnes grafikus könyvecskéje. Kortárs gyermekirodalom, a javából.

Ilyenek vannak benne pl. (ez itt animálva és nem Keszeg rajzokkal... de nagyon tuti):

Ágóbágó álma


2011. január 13., csütörtök

Gyermekfolyóiratok 2011

Két kiadványra szeretném felhívni a figyelmeteket.


Igazán jó hír, hogy valamilyen csoda folytán a Csodaceruza szerkesztősége 10 számmal jelentkezik ebben az évben, amelyek közül 5 szám a gyermekeké lesz. Mi már kézhez kaptunk egy ilyen újságot tegnap, még 2010-es évszámmal. A lányom nem engedte letenni, sokat olvastunk belőle, majd egyedül is lapozgatta. Elkészítjük hamarosan belőle a Samu és barátai bábokat. A lányom már amúgy a Samu könyveket olvasgatva a karácsonyfa alatt készített egy bábszínházat a nagyszüleinek, bábokkal. Így az ihlet már megszületett...


Az előző 8 számot ismerve szívből tudom ajánlani a Szitakötőt, amely idősebb gyerkőcöknek szól ugyan elsősorban, de nálunk az ovis a rajongója. Bővebben itt (Kapcsolat) olvashattok róla. Negyedévente jelenik meg, és az éves előfizetési díj: 1680 Ft (szinte hietetlen ezért a minőségért.) Ökológiai alapvetésű kiadvány, nagyon széles, színes, gazdag tartalommal. Irodalom, természettudomány, történelem, képzőművészet... Jó étvágyat!

Mi nagyon várjuk, amikor már esedékes egy-egy szám... és sokat forgatjuk mindkettőt. Ja, és régebbi számok is megrendelhetőek mindkettőből.

Későknek csak a csont marad...

.. jutott eszembe kedvenc anatómia professzorom egyik gyakran idézett mondása, amit akkor hangoztatott szívesen, mikor késve estem be a szemináriumra, s nekem maradt a legtöbb részletet rejtő csont vagy ízület leírása. :D

Decemberben úgy tűnik, késve érkeztem a könyvtárba is, mert 8-án bizony már szinte az egész karácsonyi tematikájú készletet lefosztották, hiába a hosszú kívánságlista, amit gondosan előre összeírtam. De azért néhány könyvről szívesen írnék így utólag is, mert egy része ünnepektől független, s volt benne pár kellemes meglepetés - és Karácsony is lesz jövőre is. ;)
(Egyik-másik mesét sikerült Adventkor a blogomban is postolni, ezeknél csak ugyanazt másolom be, nem változott a véleményem azóta sem.. )

Dr. Seuss: Hogyan lopta el Görcs a Karácsonyt? (Ford.: Tandori Dezső)



A filmet nem láttam (Jim Carrey meg nem túl jó ajánlólevél számomra) , a könyvet eddig nem ismertem. Kissé fanyalogva emeltem le a polcról; a szőrözött, fekete-fehér rajzok némi pirossal súlyosbítva eléggé szegényesnek tűntek, nem gondoltam volna, hogy a lányokat leköti majd. A negyedik oldalig elolvastam már a történetet, mire feltűnt, hogy a mese rímekbe van szedve.. addig vélhetően nem is volt túl élvezetes az előadásom, de aztán volt alkalmam belerázódni, annyit olvastatták újra. A két és fél éves Katának az egyik kedvencévé vált, még most is kérné, s nem lelkesedik a gondolattól, hogy vissza kellett vinnünk a könyvtárba. Tandori fordítása nagyon élvezetes, a történet kedves, és az ünnepek táján valóban érdemes többször elolvasni: a mondanivalója nem mellékes.

E.Cody Kimmel: Pingvinem, Oszkár



Nagyon kedves kis történet (a karácsonyi elképesztő kívánságokról és annak következményeiről. :D). A mesevezetés engem nagyon emlékeztet Fröken Skicklig babás történeteire, s ezek után azt hiszem, nem is kétséges, hogy nagyon megszerettük ezt a mesét.

Pavlík-Kolanović: Az állatok karácsonya



Egy nem túl kerek, nem túl tartalmas történet, amit ráadásul néhol át is kellett fogalmazzak, ha a karácsonyi illúzióba nem akartam belerondítani. (A mese úgy tálalja, hogy az emberek maguk veszik az ajándékokat..) Az illusztrációk azonban tagadhatatlanul gyönyörűek, igazi télies hangulatot varázsolnak.

KUNNAS, Mauri: A legeslegszebb karácsonyi ajándék



Úgy látszik, Kunnas nagy Mikulás szakértő, több mesekönyve is szól a Karácsonyról- mi már csak ezt tudtuk kifogni. Az illusztrációi nagyon részletgazdagok, a lányaim böngészőként is forgatták párszor. A történet humoros, kedves, de nekem inkább az a benyomásom, hogy kisiskolásoknak érthetőbbek az ironikus sorok.


Néhány téli és havas mese - ezek még mindig aktuálisak:
J. Emmett: Téli varázslat



Bájos kis téli történet, szépséges illusztrációkkal. :) Ezt a mesét sokkal eredetibbnek tartom, mint a korábban említett őszit.

David Mckee: Elmer a hóban


Szintén sokat újrázott mesekönyv, benne minden, ami vidám a télben, hóban. :D

Vladimir Skutina: Hol lakik az idő?




A történet csak annyiban szezonális, hogy télen játszódik, de az itt-ott szállingózó hópihéken kívül ennek nem sok jelentősége van. A főszereplő kislány elindul, hogy kiderítse, hol lakik az a fránya idő, amiből neki sohasem jut elég - legalábbis a szüleiéből arra, hogy vele foglalkozzanak. A mese olvasása közben az jutott eszembe, ezt a történetet talán inkább a felnőtteknek kellene elolvasniuk és jól magukba szállniuk. ("Az idő egy szörnyeteg!") A naphegyesek Művész Könyvek sorozatából való a kötet, ennek megfelelően csodás illusztrációkkal.