Nem könyv

Kissé túlzó Varró Dániel zseniális fordítása, de a vers lényege nagyon-nagyon igaz.

  

Tanács a televíziózással kapcsolatban

 (Roald Dahl verse Varró Dániel fordításában)

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.

Lapozgatók a legkisebb "olvasóknak"

Évek óta őrizgetek a könyvespolcon négy vadonatúj könyvecskét. Annyira megszerettük ugyanis őket, hogy - bár az eredeti, rongyos-foltos példányaink is megvannak - egyszer egy leárazáson mindegyikből vettem még, hogy egyéves, kétéves szülinapokra másoknak is vihessünk belőle. Ezen a könyvsorozaton tapasztalták meg a gyerekeim legelőször, 1,5-2 évesen, a könyvlapozgatás örömét, ez volt az a négyes, amit bármikor szívesen forgattak, hallgattak, a pompás rajzok figuráit lerajzolták - sőt, az elsős fiam, éppen megtanulván olvasni a nyomtatott kisbetűket, életében először ezeken a könyveken tapasztalta meg, micsoda öröm halkan, magunkban, önállóan végigolvasni egy könyvet. Ezt az örömet az sem csökkentette, hogy a mondatokból egy oldalra csak egy jut, és az is nyúlfarknyi.
Satoshi Kitamura könyveiről van szó: Hápi maszatos, Morzsi szomjas, Marci éhes, és a legkedvencebb kedvenc, Cicus álmos. Na, ezen aztán számtalanszor számbavettük, hogy az a lila pufi zöldség a konyhában padlizsán, hogy a mosdó szélén van a szappan, meg efféle praktikus dolgokat, Hápi kalandjait olvasva meg zúgtunk, mint a viharos szél, esőcseppet játszottunk az ujjainkkal és jó nagyot toccsantunk a sárba.
Nekem ezek a könyvek a kicsi gyerekekkel eltöltött idő minden szépségét hordozzák.

Leon, a posztmodern küklopsz

Annie Groovie: Leon és a környezetvédelem

Csimota Könyvkiadó (fordította Lackfi János)

 

Minden zöld témájú, környezetvédelemmel, fogyasztói tudatossággal foglalkozó kiadvány hiánypótlónak számit ezen az – egyenlőre - igen  szűkös palettán, s helye van az idevágó Leon könyvnek is.  Vagány, lendületes, humoros – tele vizuális fejtörőkkel, poénokkal. Bátran kézbe veheti bármely korosztály, hiszen nem (csak) gyerekenek szól.

A kiadó szerint jó néhány felnőtt fennakad azon, ahogy Leon egy szemmel néz a világba, csakúgy mint barátai, a gyerekeket pedig ez egyáltalán nem zavarja, vagy nagyon is rendjén valónak gondolják… ez a kettősség áthatja és jól jellemzi az egész sorozat fogadtatását, amelynek egyenlőre két részét olvashatjuk magyarul. A francia nyelven, Kandában született történetek bevezetnek minket, illetve főleg az óvodás, kisiskolás korosztályt az élet rejtelmeibe. Eligazítanak a jómodor és a környezetvédelem világában, de a franciául tudók megtudhatják a tutit, már ami szólásmondásokat, a babonákat, hiedelmeket illeti, sőt egy újabb sorozatban Leon meghívja a gyerekeket egy-egy könnyed játékra a cirkusz, az élelmiszerek, a sportok, az állatok, a érzelmek és a szakmák világába.

Képregények, karikatúrák, reklámparódiák, találóskérdések töltik meg a könyveket, amelyekben, legalábbis a magyarul hozzáférhetőkben a szöveg és a kép laza szövedéket alkot, gyakran a képek, illusztrációk, képregények önálló életre kelnek. Különleges kalandnak ígérkezik, ha szülő és gyermek együtt olvassa  könyvet, s a kis írástudatlan „olvassa el” elsőnek a képregényt, a szülő vagy nagytestvér pedig ezután a szöveget. Hogy is hangozna ez pl. az 5. oldalon? Ha egy csap vízcseppeket lő a szemedbe, kapd el, vidd az állatkertbe és zárd egy ketrecbe. Vagy a 17. oldalon? Az égő csikket vedd ki a dohányos szájából és fordítva, a füstölő, parázsló végével dugd vissza a szájába…. Hm… És a 25. oldal? Ne kérj szatyrot a boltban, hanem a zsebedben hordott kenguru zsebébe pakolj és a hátán ülve utazz haza. Remek perceket szerezhetnek ezek a kissé zavaros gyerektörténetek, kérdés, hogy mi marad meg a gyermeki fejekben: a kenguruszatyor, vagy az hogy vigyünk a boltba magunkkal kosarat, vászonszatyrot.

Folytatás, befejezés a Prae.hu gyerek rovatában. Itt is van: ... a posztmodern küklopsz

Szerintetek?

Könyvmutatványosok

Hátha más sem látta még ezt az oldalt:

http://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/

Jómagam borscheka blogján bukkantam rá és így első olvasatra ígéretesnek tűnik. Nem csak a kicsi gyerekeimnek, de a nagy gyerekeimnek is böngészhetek itt. Végre:)

Mondjuk ezt:

Leon, a zöld lelkű illemtanár

Mosonyi Alíz: Szekrénymesék

 
Egy barátom mesélt róla, és megtaláltam ezt a könyvet egy nagyon érdekes formátumban. Már alig várom, hogy elkezdjük olvasgatni a gyerekekkel este...

Mosonyi Alíz: Szekrénymesék

...ez egy bábelőadás díszelete...

Nektek hogy tetszik?

Graffaló /Grufalo rajzfilmen

Eddig csak a reklámot láttam, de ma megtaláltam a Csodaceruza segítségével a 26 perces filmet.

A könyv zseniális, és ezt is látni kell!

Mesék anyáknak, akik nők is és szerelmesek...

Tegnap beszélgettünk, többek között, erről a könyvről is. Meg még néhány mesekönyvről. Majd azokat is idegyűjtöm, de most az édesanyáknak, asszonyoknak szeretnék egy csodálatos könyvet ajánlani. Habár én a férjemnek is olvasok fel belőle rendszeresen és olyankor mindig nagyon szerelmesek leszünk... persze alapjáratban is, de jól esik egy kis fűszerezés.

Boldizsár Ildikó szerkesztette a könyvet, amely a vitatott eredet(iség), titokzatos szerzőség okán, sokáig lázban tartotta az olvasokat. Még a múlt század elején... Baktay Ervin fordította, de itthon pl. sokáig őt tartották a szerzőnek.

Örök mesék a szerelemről, a nőről, az asszonyokról, a testiségről. A történetek varázslatos világba repítenek...

Itt a Literán bele is lehet olvasni:

Francis William Bain: A Hajnal leánya - Litera | Az irodalmi portál

A jó hír, hogy az Astoriánál, a Könyvudvarban az eredeti 4000 Ft helyett 1490 Ft-ért osztogatják.