Nagyon érdekes cikk. Csak azt nem tudom igazán, a laikusok hogyan tudnák kiválasztani a megfelelő könyvet, amit többször is hangsúlyoznak. Jó lenne egy magyar lista is. És érdekes lenne annak végiggondolása is- amit az előző Finy-könyves postban felvetettem- mi van akkor, ha (adott tekintetben) problémamentes gyerek kezébe kerül egy biblioterápiás könyv. Kamaszként már oké, magam is olvastam több "problémás" könyvet, ami személyesen nem érintett, de a kicsiknek? Melyik témát mikortól? Én biztos vagyok benne, hogy a számukra még nem is mert gondok-bajok idő előtti bemutatása szorongást okozhat.
Én amondó vagyok, hogy a gyerek ugyanabban a világban él, boldogul amelyikben én, vagy a többi ember. Soha nem gondoltam, hogy búra alatt kellene tartani, nevelni a gyerekeimet. Mint ahogyan nem fogom be a füleit, ha valaki olyasmiről beszél, amit mi még úgymond "nem vezettünk be", mint témát. Itt bármi lehet, amit te magad is említettél: szellemek, félelem, halál, veszteség, gyász, gyűlölet, hajléktalanság stb. Ha ezek után kérdez, természetesen válaszolok neki, a legjobb tudásom szerint, ha nem kérdez, azért megpróbálom kipuhatolni, mi maradt benne, mit szűrt le. Persze igyekszem mindig csak annyit elmondani, amire tényleg kíváncsi és nem többet. A titkolózás, ködösítés, szőnyeg alá seprés többet árt, mint a nyílt szembenézés, szerintem. Ez igaz felnőttekre és gyerekekre.
Olyan sincsen, hogy biblioterápiás könyv. Könyvek vannak, irodalmi források, versek, novellák, regények, népmesék, amelyeket lehet úgy kézbe venni, átadni, esetleg feldolgozni, hogy annak tettenérhető, követhető terápiás hatása van, lehet a terápiában résztvevő, attól segítséget remélő kliens életében, személyiségfejlődésében. Tehát minden, ill. bármely jó minőségű szöveg szerepelhet ebben a folyamatban. Engem nagyon érdekel ez a módszer, nem kizárt, hogy jelentkezem a képzésre. Ennek egyik ága pl. a meseterápia.
Ha gyerek az adott kérdésben problémamentes, akkor továbbmegy, szerintem. Ha valamiért megérinti a dolog, ezt az érintettségét tapintattal, szeretettel, odafigyeléssel, finom anyai, apai ösztönökkel „kezelni” lehet, kell. Ez nem szakma, ez maga a szülőség. Az elég jó szülővé válásban pedig segíthet, ha maga a szülő nyitott, „dolgozik magán”, akár pl. (magyar nép)mesék olvasásával, amelyek segíthetik abban, hogy szülői szerepében megerősödjön, bölcsebbé válhasson. SZERINTEM.
Nagyon érdekes cikk. Csak azt nem tudom igazán, a laikusok hogyan tudnák kiválasztani a megfelelő könyvet, amit többször is hangsúlyoznak. Jó lenne egy magyar lista is.
VálaszTörlésÉs érdekes lenne annak végiggondolása is- amit az előző Finy-könyves postban felvetettem- mi van akkor, ha (adott tekintetben) problémamentes gyerek kezébe kerül egy biblioterápiás könyv.
Kamaszként már oké, magam is olvastam több "problémás" könyvet, ami személyesen nem érintett, de a kicsiknek? Melyik témát mikortól? Én biztos vagyok benne, hogy a számukra még nem is mert gondok-bajok idő előtti bemutatása szorongást okozhat.
Én amondó vagyok, hogy a gyerek ugyanabban a világban él, boldogul amelyikben én, vagy a többi ember. Soha nem gondoltam, hogy búra alatt kellene tartani, nevelni a gyerekeimet. Mint ahogyan nem fogom be a füleit, ha valaki olyasmiről beszél, amit mi még úgymond "nem vezettünk be", mint témát. Itt bármi lehet, amit te magad is említettél: szellemek, félelem, halál, veszteség, gyász, gyűlölet, hajléktalanság stb. Ha ezek után kérdez, természetesen válaszolok neki, a legjobb tudásom szerint, ha nem kérdez, azért megpróbálom kipuhatolni, mi maradt benne, mit szűrt le. Persze igyekszem mindig csak annyit elmondani, amire tényleg kíváncsi és nem többet. A titkolózás, ködösítés, szőnyeg alá seprés többet árt, mint a nyílt szembenézés, szerintem. Ez igaz felnőttekre és gyerekekre.
VálaszTörlésOlyan sincsen, hogy biblioterápiás könyv. Könyvek vannak, irodalmi források, versek, novellák, regények, népmesék, amelyeket lehet úgy kézbe venni, átadni, esetleg feldolgozni, hogy annak tettenérhető, követhető terápiás hatása van, lehet a terápiában résztvevő, attól segítséget remélő kliens életében, személyiségfejlődésében. Tehát minden, ill. bármely jó minőségű szöveg szerepelhet ebben a folyamatban. Engem nagyon érdekel ez a módszer, nem kizárt, hogy jelentkezem a képzésre. Ennek egyik ága pl. a meseterápia.
Ha gyerek az adott kérdésben problémamentes, akkor továbbmegy, szerintem. Ha valamiért megérinti a dolog, ezt az érintettségét tapintattal, szeretettel, odafigyeléssel, finom anyai, apai ösztönökkel „kezelni” lehet, kell. Ez nem szakma, ez maga a szülőség. Az elég jó szülővé válásban pedig segíthet, ha maga a szülő nyitott, „dolgozik magán”, akár pl. (magyar nép)mesék olvasásával, amelyek segíthetik abban, hogy szülői szerepében megerősödjön, bölcsebbé válhasson. SZERINTEM.