A kutyán kívül a könyv a gyerek legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz...
2010. október 5., kedd
Manómese
Ezt a mesekönyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, egyszerűen nem tudtam ellenállni a lenyűgöző borítónak. A történet sajnos, már korántsem olyan fantasztikus, egysíkú, még a gyerekek számára sem tartalmaz semmi meglepő (vagy akár klisészerű) fordulatot, bonyodalmat, inkább a művészi illusztrációk teszik rendkívülivé a kötetet. A lányaim is lelkesen nézegették a képeket. A rövidke meséhez nem volt sok kérdésük, hozzáfűzni valójuk, bár, ha épp tanulságot akarunk levonni a történetből, kis hozzámeséléssel, beszélgetéssel azt is meg lehet tenni. Többszöri átlapozás után nem venném meg a könyvet, de a könyvtárból hazacipelni azért érdemes volt. A könyv egyébként a Naphegy Kiadó Művészi könyvek sorozatának része, biztos vagyok benne, hogy a többi kötetre is sort kerítünk majd.
És egy kapcsolódó felvetés, ami szintén érdekes része a gyerekkönyveknek; a sok esetben általam szépnek tartott illusztrációk nem mindig kötik le a gyerekeket, míg - köztudomásúlag- a Disney-szerű giccseket szinte kivétel nélkül szívesen nézegetik.. (Ami pl. nagyszülők kedvenc érvelése szokott lenni a harsány és ízléstelen mesekönyvek vásárlásakor) Vajon hol lehet megtalálni a közös keresztmetszetet? Mennyire lehet, kell a gyerek esztétikai érzékét befolyásolni a mesekönyvek által? (Mutatok majd olyan mesekönyvet is, ami vélhetőleg elég megosztó lesz majd giccs, nem giccs kérdésben.. :) )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem igenis kell befolyásolni az ízlésüket, és csak azért, mert a giccs tetszik neki jobban nem szabad ezt tartani otthon. A nagyinál, a napközben látogatott aktuális intézményben úgysem tudjuk befolyásolni a dolgokat, ennyi elég is belőle. Az otthon rendszeresen mesélt könyvek képei fognak beleégni az agyába (sztem mindenki emlékszik ezekre), ez igenis ízlésformáló. Hella bár imádta a giccset, 10 év elteltével mégis helyén van az ízlés- és értékrendje, mert erre figyeltem. (hogy mást ne mondjak,újabban zongoramuzsikára szeret tanulni, holott nem sok köze van a komolyzenéhez, azon kívül, hogy én ezt játszom és hallgatok :-)
VálaszTörlésAhogy Timi is mondja: máshol nézheti, de ennyi legyen elég.
VálaszTörlés(Chipset lehet enni a nagyinál, itthon nem:D)
Sajnos Panni van abban a korban, hogy ezek nagyon számítanak. Illetve csak ez számít. Nagyi vett neki valami újságot, amiben a már kitárgyalt Hannah Montana és társai vannak. Kb. két hete kérlel bennünket, hogy vegyünk mi is neki ilyet. Miután süket fülekre talált, tegnap láttam, ahogy odamegy a nagymamához...:(
Pont erre az esetre gondoltam a lehet-kell kérdéssel. Lehet, úgy kellett volna inkább írnom, hogy mennyire kell és mennyire lehet.
VálaszTörlésA mi könyvtárunkban pl. - ki gondolta volna? :D- a képeskönyvek szépen sorakoznak a kicsik számára sokszor elérhetetlen magasságban a polcokon. Ellenben a Disney és más népszerű mesefilm adaptációkból készült könyvek egy általuk is lapozható kosárban kaptak helyet. Innentől elkerülhetetlen, hogy ezt nézze meg először a négyévesem.
Azt találtuk ki, hogy minden gyerekem kiválaszthat maga egy könyvet, kettő-kettőt pedig én kölcsönzök ki nekik. Persze, hazaérkezés után legelőször az Oroszlánkirályt, Bambit stb.. olvassuk el, de aztán hamar belekezdünk az új könyvekbe, s örömmel tapasztaltam, hogy míg az utóbbiak többször előkerülnek a kölcsönzési idő alatt, ezeket egy olvasás után vissza tudjuk vinni.
(Legutóbb pl. túl sok kötetet választottunk ki, nem volt idő a kiolvasásukra. Most átnéztük őket, melyiket lehet visszavinni, melyikre kérünk hosszabbítást. Szerencsére a Diznikönyv megy, míg több, már elolvasott kötetet még marasztalna Sára .. :D)
Szóval Julcsi, lehet, hogy a teljes tiltás helyett inkább lenne célravezető, ha néha megengednéd, de mellette beszereznél olyan újságokat (nah, ez szép feladat), könyveket, ami felkeltheti az érdeklődését, és értéket is képvisel. :)
No azért nem vagyok én sem ilyen szigorú. Évente egyszer hajlandó vagyok neki venni egy Barbie újságot:D De ezért meg kell "dolgoznia".
VálaszTörlésÉppen elég az az egy (nagyi meg úgyis vesz neki másikat).
Manómesébe én is hasonló szempontok alapján futottam bele. Igaz, hogy nekem ma hozta a futár, így a tartalmáról még nem írhatok. Nálam ez nagyonis létező probléma: az illusztráció túl(?) sokat nyom a latban, pro és kontra!
VálaszTörlésÉn azt tartom, hogy be kell engedni egy csipet gagyit, ahhoz, hogy ne magasztalódjon az égig az elérhetetlensége/tiltása miatt. Ezt rendszerint a nagyszülők, rokonok nálunk is szállítják. (Én meg csipetnyire redukálom a rendszeres szortírozással.)
Nálunk is az vált be, hogy ha valaki más megveszi, akkor van gagyi könyv is, de amit én választok, azt tudom vállalni. És azért szerencsére ebből van több :) Igyekszem hinni benne, hogy ez elég lesz.
VálaszTörlésNekünk is megvan, azonnal megvettem, ahogy megjelent ez a sorozat, de csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy nem sok nyomot hagyott... bár az igaz, hogy jól mutatnának a képek a gyerekszoba falán.
VálaszTörlésDani 2 eves koraig csak 2 Tesz-Vesz varosos konyvet `olvasott`, azokat viszont allandoan. Mikor mas bongeszokkel probalkoztunk nem jottek be.
VálaszTörlésAz illusztracio engem is sokszor elvisz:-) A Cipelo Cicakat imadom a Csiribit unom. Meg sem vettem volna az utobbit, ha nem kerik az iskolaban.
Mi ezert kezdtuk a konyvtarat, hogy onnan vegye ki a Disney-t, aztan szepen vissza is visszuk. Fura, de csak egy elte tul a rajongast, amit ertek is, a Micimacko. Tobbszor olvastuk az eredetit, szerettek, de teny, hogy a nyelvezete kicsit nehez nekik.