Ez egy olyan mese, ami nagyon fontos dolgokról szól. Amikor a kutatás során felmerült, hogy érdekes, és jó lenne az egyik kislánynak, akivel rendszeresen találkoztam és meséltem neki, akkor azt volt az első reakcióm, hogy ezt én egy gyerekenek SOHA nem mesélném el és ez így van azóta is...
De... nemrég levettük itthon a polcról Schäffer Erzsébet mesegyüjteményét, meglepő módon Mesekönyv a címe, és megtaláltuk benne ennek a mesének az india párját, címe A gyöngyszemek. Nagyon megszerettem, el is olvastuk és nagyon rendben van a történet, pedig mintha csak az lenne a különbség, hogy nem kivájják, hanem kiveszik a szemét.
Mit gondoltok erről?
(Remélem rákattintva és felnagyítva olvasható...)
Pár hónapja olvastam a NG-ban a népmesék katalogizálásáról, s meglepődtem rajta, hogy világszerte milyen kis számú népmesetípusnak milyen rettenetesen sok változata van. Nem tudom, én úgy vagyok vele, ha már olvasom, akkor a magyarra adaptált verziót veszem szívesebben. Ennél a konkrét példánál is, a Benedek-féle verzió sokkal, de sokkal jobban tetszik. Ha a mese brutalitásától eltekintünk ezt választanám.
VálaszTörlésPersze a kérdés nem konkértan erre vonatkozik, s kekeckedésnek tűnhet, de az indiai mese (vagy a fordítás?) kissé zavaros: először is egy régmúlt idővel indít, aztán ezt el is hagyja, egy mellékszereplőt nevesít, ami a történet szempontjából teljesen lényegtelen elem (igaz, sok mesében szerepelnek ilyenek..), viszont jól bele lehet zavarodni, mert az idegen hangzású névnél le is ragad az ember (Férfi, nő? Én még csak abban sem voltam biztos az elején, hogy nem tárgyas ragozást olvasok-e..) A részletek elnagyoltak, hogy a komorna beáll királynőnek, nem volt egyértelmű, csak visszaolvasva tűnt fel, hogy a "magára öltött mindent" arra vonatkozott, hogy királynőnek adja ki magát. (Addig csak értetlenkedtem, kicsoda is a gonosz királynő..?) Szóval a kettő közül inkább a magyar.
Ami talán már inkább kapcsolódik a kérdéshez: az elnagyolt részletek szerintem nem tompítják a tényleges brutalitást; amikor ilyen jellegű mesékkel próbálkoztunk, én is próbáltam a konkrét, egyértelmű szavak helyett a gyerek számára ködösebb jelentésűt, elvontabbat, eufemisztikusabbat használni (pl. a megöl helyett elveszejt, a megfullad (farkas a Piroska végén) helyett pórul jár), de a mai gyerekeket nem lehet átvágni. :D
A másik része a dolognak: bár nem szeretnék ostobábbnak látszani a valósnál, s általában elég jól tudok a sorok közt olvasni, egyszerűen nem tudok rájönni, milyen problémában, s hogyan segíthet egy ilyen történet bárkinek. De nagyon szívesen veszem ,ha elmagyarázzátok, mert érdekelni viszont érdekel.. :D
VálaszTörlés(Igaz, lehet, csak a szenzoraim nem elég fejlettek ez irányban, a minap egy olyan értekezést olvastam döbbenten, miszerint a Szépség és Szörnyeteg a Stockholm-szindróma tökéletes leírása, s arra neveli-tanítja a nőket, hogy tűrjék a feléjük irányuló agressziót. Miiii? Én meg naivan azt gondoltam, arról szól a mese, hogy ne külső alapján ítéljünk, s a kedvesség nem marad viszonzatlan.. )
Nincs mit hozzátennem. Era megelőzött és nem hogy "ostobán", de rendkívül érzékenyen és eszesen írt. Sőt, őszintén.
VálaszTörlésGabi, nagyon köszönöm, ez érdekes volt!
Klassz ez a blog, na!:)
En olvastam Bettelheimet es szerettem, nem mintha nagyon egyet tudtam volna erteni vele, de ertettem, honnan jon, amit mond. Talan ezert nekem a Boldizsar Ildiko `meseselemzesek` nem igazan jottek be.
VálaszTörlésSzoval en meg az vagyok, aki ertem, hogy szerintuk miert mukodhet, de nem latom. Ennek ellenere olvasok a fiuknak ilyet is olyat is.
Nekem mindig fontosabbak voltak a `kitalalt` tortenetek. Es teljesen ossze tudom rakni, amit Bettelheim mond, hogy a gyerek ahogy no, ugyanabban a meseben mas szereplokkel azonosul. De nalam ez mondjuk Dosztojevszij volt, nem `mese`.
Gabi, engem komolyan érdekelne a válasz vagy megfejtés, ha esetleg lenne időd, érkezésed egy kis szájbarágáshoz, esetleg vitához. :D
VálaszTörlés