Nézegetős kisfiúknak

Ha nem bánjátok, én sorra bemutatnám azokat a könyveket, amit a fiaim előszeretettel nézegettek, "olvasgattak" annak idején. Irodalmi értékük nem annyira jelentős, viszont nagy-nagy kedvencekké váltak, néhanapján még most is előkerülnek. Talán arra jók, hogy megszerettessék a könyveket a gyerekekkel.

Az első ilyen a Passage kiadó gondozásában megjelent "Nézd, milyen..." sorozat volt.Számtalan témában jelent meg: városok, emberi test, történelem, találmányok, biblia, állati rekordok, az erdő világa, művészetek, zene, karácsonyi hagyományok, képzelet, dinoszauruszok és még sorolhatnám.

A könyvek lényege és ezért ajánlatos inkább óvódáskorúaknak, vagy kezdő olvasóknak, hogy egyszerű kis képeken mutatja be az adott témát, néhány rövid mondattal kiegészítve. Ezt a képet pl. a Mesterségek könyvéből ragadtam ki, bemutatja, hogyan kerül a nagykereskedelmi raktárból az élelmiszer a boltokba, egészen a pénztárig.

De ha az imént mutattam a tengerről szóló könyv borítóját, arról is elmondanám, hogy nem csak arról van szó benne, hogy milyen halak élnek a tengerben, hanem azt is leírják, milyen hajók járnak rajta, halászhajóktól az óceánjárókig, milyen legendák kapcsolódnak a tengerekhez, írnak a kikötőkről, világítótornyokról, stb.

Egy-egy kedvenc témakör rongyosra olvasva, némelyiknek már borítója sincs:)

Egyetlen probléma ezzel a sorozattal, hogy már nem kapható, illetve újabb, átdolgozott kiadásban talán igen, de véleményem szerint az már nem ennyire jó.

Ha már szóba került...

A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY

Ez egy olyan mese, ami nagyon fontos dolgokról szól. Amikor a kutatás során felmerült, hogy érdekes, és jó lenne az egyik kislánynak, akivel rendszeresen találkoztam és meséltem neki, akkor azt volt az első reakcióm, hogy ezt én egy gyerekenek SOHA nem mesélném el és ez így van azóta is...

De... nemrég levettük itthon a polcról Schäffer Erzsébet mesegyüjteményét, meglepő módon Mesekönyv a címe, és megtaláltuk benne ennek a mesének az india párját, címe A gyöngyszemek. Nagyon megszerettem, el is olvastuk és nagyon rendben van a történet, pedig mintha csak az lenne a különbség, hogy nem kivájják, hanem kiveszik a szemét.


Mit gondoltok erről?

(Remélem rákattintva és felnagyítva olvasható...)

Aktuális

Mint ma megtudtam, pont a héten zajlanak az Országos Családi Könyvtári Napok. Érdemes körbenézni kedvenc könyvtáratok honlapján, háza táján, mert bizonyára ott is sok programot, előadást, könyvvásárt szerveznek.

Ha esetleg lézengene erre fehérvári olvasó, a mi könyvtárunk programja: http://www.vmmk.hu/osszefogas2010/osszefogas.htm

"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat."

Enedjétek meg, hogy idézek egy rövid szemelvényt a népmeséről.

'Jungtól származik a fenti idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz a mesehős útján járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.

„Johanna karácsony előtt született, 24 hétre. 85 deka volt és 35 centiméter. Az édesanyja hívott fel zokogva, hogy azt mondták neki a kórházban, hogy itt már csak a mese és a csoda segíthet. Összeválogattam mindkét szülőnek két óra mesét, ők magnóra mondták, és betettük az inkubátorba. Perceken belül normalizálódott az összes gépek által mérhető életfunkció. A mesék az élet és a halál kapuján átmenő hősökről szóltak. Johannát Pünkösdkor kereszteljük. Hétszerte szebb, mint amikor megszületett, akár a mesében.”

A történet (Boldizsár Ildikótól) erősített meg abbéli hitemben, hogy a népmesékkel gyógyítani lehet, és természetesen nem csak a fentihez hasonló vészhelyzetben. Mert a mesékben minden benne van, amit egy nemzet ősi tudásként felhalmozott, egyetemes szellemi tanítások összegzése, egy-egy nép szellemi kincsestára.

A népmesék hősei mindennel tudtak még beszélni, ami élt. Egységben voltak a természettel, hallgattak az ösztöneikre, nem létezett számukra lehetetlen. Ha segítőre volt szükségük, hívták az állatokat, a szelet, a napot. Ha meg kellett halni, hát meghaltak a célért, majd újjászülettek hétszerte szebben, erősebben. (Ahogy mi is meghalunk és újjászületünk egy-egy probléma megoldása után.)

A mesék problémákkal foglalkoznak. A tiéddel, az enyémmel, az övével…

A mesében semmi sem szép, semmi nincs rendben. DE: Mindig minden rendbe hozható. Ahogy mi sem kapunk sosem több feladatot, mint amennyit elbírunk. A mese minden kapun átsegít. A szerelem, az elválás, a születés és a halál kapuján egyaránt átvezet. Minden emberi kapcsolatot feldolgoz és bemutat. A barátságtól a szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelemig. Mindenre ad választ, ha figyelünk és elkezdünk a mese, tehát az őseink nyelvén gondolkodni.

A mesével üzenetet kapunk. Miért születtünk? Mi a dolgunk a világban? Úgy kell hát olvasnunk a mesét, hogy tapasztalatot szerezzünk! Mit üzen az nekünk mint nőnek, anyának, barátnak, gyereknek, férjnek, apának... A meséken keresztül rájövünk, ezernyi út és megoldás létezik mindenre.

A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól. Mindenkinek, aki a saját SORSÁT szeretné megélni.

Bajzath Mária Éva

pedagógus, mesekutató'

Ráadásnak egy 10 éves kislány diákköri dolgozata (országos 3. helyezett), amelyenek vezető tanára Bajzáth Éva volt:

Tóth Nikolett 4. o. tanuló, mesekutató

Ezeket hoztam ma haza

Lackfitól bármi jöhet, felnőtteknek és akárhány éves gyerekeknek. Nekünk már jópár megvan: Köver Lajosok, A buta felnőtt, Apám kakasa (ezt ki ne hagyjátok!)... Nagyon szeretjük és ha lehet, főleg ha aprópója van, mondogatjuk a rímeket.


Azt hiszem ezt sem lehet igazán kinőni, néha meg nem is annyira néha még most is bolondozunk Hangával (6), Domával (8) és ilyenkor nagyon jól jönnek a höcögtető, ringató, csiklandozó mondokák. Kállai Nagy Krisztina rajzai szerintem minden könyvet kívánatossá tesznek. A fenti Lackfi könyvet is ő illusztrálta. A Piros ovi volt tőle az első kedvencünk.


November 7-én jön a 2. rész, lesz bemutató is, ha jól emlékszem a MÜPÁ-ban.


A rajzok láttán gondoltam, hogy ez a Tölgyerdő meséi csak jó lehet, mert azonnal ráismertem a Graffaló alkotójának jellezetes stílusára. Ugye a Graffalót ismeritek és szeretitek? Nemrég láttam hogy rajzfimet is készítettek belőle, érdemes keresni. Szóval ezekben lehet nyitogatni, keresgélni, és bár hivatalosan rég kinőttük, de amikor Doma elolvassa a hugának, akkor az anyai szívnek meg kell olvadnia...


Itt a Garffaló, ha valaki még nem ismerné.


Sikerült egy turiból hazahoznom őkelmét...

Manómese

Ezt a mesekönyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, egyszerűen nem tudtam ellenállni a lenyűgöző borítónak. A történet sajnos, már korántsem olyan fantasztikus, egysíkú, még a gyerekek számára sem tartalmaz semmi meglepő (vagy akár klisészerű) fordulatot, bonyodalmat, inkább a művészi illusztrációk teszik rendkívülivé a kötetet. A lányaim is lelkesen nézegették a képeket. A rövidke meséhez nem volt sok kérdésük, hozzáfűzni valójuk, bár, ha épp tanulságot akarunk levonni a történetből, kis hozzámeséléssel, beszélgetéssel azt is meg lehet tenni. Többszöri átlapozás után nem venném meg a könyvet, de a könyvtárból hazacipelni azért érdemes volt. A könyv egyébként a Naphegy Kiadó Művészi könyvek sorozatának része, biztos vagyok benne, hogy a többi kötetre is sort kerítünk majd.



És egy kapcsolódó felvetés, ami szintén érdekes része a gyerekkönyveknek; a sok esetben általam szépnek tartott illusztrációk nem mindig kötik le a gyerekeket, míg - köztudomásúlag- a Disney-szerű giccseket szinte kivétel nélkül szívesen nézegetik.. (Ami pl. nagyszülők kedvenc érvelése szokott lenni a harsány és ízléstelen mesekönyvek vásárlásakor) Vajon hol lehet megtalálni a közös keresztmetszetet? Mennyire lehet, kell a gyerek esztétikai érzékét befolyásolni a mesekönyvek által? (Mutatok majd olyan mesekönyvet is, ami vélhetőleg elég megosztó lesz majd giccs, nem giccs kérdésben.. :) )

Bejelentkezés

Közhelyekkel fogok indítani, bocsánat érte, de azért valami formalitás is legyen a dologban...
Mert közhely, hogy olvasni jó és olvasni kell - de nagyon nem mindegy, hogy mit. Felnőtteknél sem, hát még a képlékeny lelki- és ízlésvilágú gyerekeknél. Az elkápráztató kínálatban mégis, hogyan találjuk meg a megfelelő könyveket? Ki emlékszik még gyerekkora nagy kedvenceire? (Ki az a szerencsés, akinek megvannak a régi mesekönyvei?) Vagy hogyan válasszunk az új kiadványok tengerében? Akár az élet más területeit, a gyerekkönyv piacot is elárasztották a silány minőségű, tartalmú, giccses könyvek, újságok, s szomorú tapasztalataim szerint ezeknek sokkal jobb a reklámjuk, hozzáférhetőbbek, mint az igazi értékeket képviselő művek.
Ezt a blogot nem szerzők, kiadók, szerkesztők vagy műkritikusok írják majd, hanem anyák - egyáltalán nem pályaszélről - megosztva egymással és az olvasókkal jó, vagy kevésbé jó tapasztalataikat a gyerekirodalom gyöngyszemeiről.