"Az irigy testvérek
Egyszer vót egy királynak három leánya, azokot úgy hítták: Kevélység, Kedvesség, Szűvesség. Szerette őköt a király mindegyiket, de Szűvességet, a legküssebbiket leginkább, mett az az apjának legjobban tudott kedvibe járni. De Szűvességhez sok ügyes úrfi es járt, a másik kettőhöz pedig senki az ördög sem. Ezek azétt mindenként irigykedtek; meg es egyeztek benne, hogy őt valamiszerént odább állíttsák.
Kikéredztek egy reggel atyjiktól a mezőre, s onnét bémentek az erdőbe es. Örült Szűvesség a szép helyeken való szabad járásnak; a másik kettő pedig annak, hogy most a madár kezikbe van.
Felszáradt a harmat; a két nagyobb karonfogódzva sétált, a küssebbik pillangók után futkosott, epret szedett, s gondolta, hogy abból apjának es viszen haza - jól tőt az ideje, énekelt, dúdolgatott, hallgatta a szép madáréneklést; s egyszer azon vëtte észre magát, hogy egy rengeteg erdőbe vetődött. Mikor ott jedtibe nem tudta, mitévő legyen, merre gondoljon, hát csak melléje sajdul a két nénje, s azt mondják neki nagy acsarogva:
- No, te gonoszlelkű, mindörökké (mindig) abba jártál, hogy atyánk csak tégedet szeressen, s hogy szerencsénket rontsd? Készülj, mett megetted kënyeredet!..."
A folytatás itt: Az irigy testvérek - CSODACERUZA
Nagyon megrázott a mese, igazi, felnőtteknek való, bár könnyen felismerhető benne több, gyerekeknek szánt változat, pl. egy amit nagyon szeretek a Magyar Népmesék sorozatban, amikor eperszedő verseny van az erdőben, s a kicsit egy fába dugják a nővérei. Van kedvetek erről beszélgetni egy kicsit?
Miért teszem ezt ide? Szerintem, ha a fölnőtt is bajmolódik mesékkel, sokkal hitelesebb közvetítője lesz a gyermeknek szánt meséknek. Szerintetek?
Nos, a régies nyelvezetét leszámítva Jót mosolyogtam rajta, hogy csak egy ponton, de ott pont érdemesnek találták, hogy magyarázzák a jelentést..), nem tudom, ez miért való inkább felnőtteknek, mint a korábban emlegetett (pl. Benedek Elek-féle) mesék.. Az elcserélt levelek, a féltékeny testvérek, akik elveszejtik a legkisebbet, a szörnyetegre cserélt újszülöttek, és még ennél szörnyebb dolgok is előfordulnak a gyerekeknek szánt klasszikus mesékben.
VálaszTörlésKevélységet még értem, de Kedvesség a neve annak a testvérnek, aki ilyesmit tenne? Ebben nem értem a jelentést.
Én magam amúgy szeretem az ilyen meséket, ez a verzió sokkal inkább hajaz a szívemcsücske balladákra.
Az utolsó megállapítással pedig hozzáfűzni való nélkül értek egyet. :))
Nekem ez a levágott kéz olyan, mint a kivájt szem. Nem akaródzik elképzelni. Elolvastam a lányomnak - persze - és azt is teljesen természetesnek vette, hogy visszanőtt a keze. Megrendítő ez az életszemlélet, amire Szűvesség szert tett... Igen csatlakozom, Kedvességet én sem értem, de gondolkodtam rajta. Van egyfajta üres kedvesség, pont ami mögött nincsen szív. Hisz így csalták el az erdőbe is... Engem az izgat, hogy mire rezonálva születtek meg ezek a mesefordulatok. Minek, kinek tart tükröt? Mindjárt mutatok egy könyvet, ami egészen rendhagyó módon közelít, keres a mesékben. Ott vannak útjelzők, jó kérdésfeltevések.
VálaszTörlésOlvassátok el a "Benedek Elekes" változatot is:
VálaszTörléshttp://mek.niif.hu/04800/04833/04833.htm#84
A mesék tanítanak. Megtanítanak felismerni önmagunk és mások tulajdonságait. Megtanítanak elfogadóvá tenni, mert mindenki tévedhet, de meg lehet bocsátani.
Lehetnek jó és rossz tulajdonságaink, mint a mesebeli király három lányának. A mese feldobja a labdát: döntsd el! milyen akarsz lenni? melyik a járható út?
Lehetsz kedves, de mit ér, ha nem szívből jön és csak önmagadért való.
A kevélység - a mesében szerintem a szép küllemre utal - a mai szóhasználatában különösen nem szép tulajdonság.
A szívességben benne van az, ami a cselekedeteinket kell(ene), hogy vezérelje: legyen szíves, őszinte, segítő.
Fejlődésünk szintjein megérinthetjük/megélhetjük az üres kedvesség, a kevélység, az irigység állapotát, de a cél a tisztaság elérése.
Hogy kinek tart tükröt? Nekünk.
Mert őszintén, nem voltunk még...?
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blog, gratulálok!
A népmese nem gyerekeknek szóló műfaj. A népmese „egyetemes, szent, szellemi kincsestár, lélekkísérő szakrális szöveg, amely az üdv (egység) elvesztéséről és megtalálásáról szól.” A 19 . században a mesemondók még felnőtt közösségeknek, szigorúan meghatározott rend szerint meséltek. A mese évszázadokon keresztül felnőtteknek szólt, nekik adott útmutatást, segítséget. Mivel a gyerekek folyamatosan együtt voltak a felnőttekkel hallották a meséket (nem volt külön gyerekszoba, részt vettek a ház körüli és a mezőgazd.i munkákban, a születés és a halál egyaránt szerves részét képezte a gyerekkornak) Fokozatosan nőttek bele a történetekbe, fokozatosan értették meg a mese egyre mélyebb és mélyebb rétegeit, és vonták ki belőle a számukra fontos információt. Most is ez történik, velünk-veletek is. Minél több népmesét olvasunk, annál finomabbá válik az a képesség, amit én úgy nevezek „mesei hallás”.
Az irigy testvérek (más változatban Levágott kezű leány pl.) című mese, nagyon összetett történet, azt gondolom róla, hogy a női lélek egy életen át tartó fejlődését mutatja be. Nem egy egyszerű egyensúlyvesztés-egyensúlyvisszaállítás mese, hanem egy nagy ívű fejlődéstörténet. A sérült ösztönű, naiv lánykától a mindenkinek megbocsátó, családegyesítő bölcs asszonyig sodor a mese. Saját „mesei hallásom”mal sok választ adhatnék, de ezek az én válaszaim, így inkább kérdezek.
Miért van három királylány megint s szinte mindig, és miért vágják le a kezét, hogyan-miért nő vissza, miért háborúzik egymással a férj és az apa, kinek is bocsát meg a végén Szűvesség s vajon van-e más választása stb.?